Másokban keresem mindazt amit benned szerettem,
másokban látom azt amit benned kerestem.
Mások szemében keresem a boldogságot,
mások tekintetében égve szövögetek álmot.

Másokban keresem mindazt ami te voltál,
másoktól várom azt amit te mondtál.
Másokban látom kik hasonlítanak rád,
szemem mindenkiben csak téged lát.

Téged kereslek ...

Te túl jó vagy ehhez a beteg, elfajzott világhoz,
kegyetlen az élet, egy ilyen törékeny virághoz.
Nemesebb lelkű, tisztább szívű embert még nem láttam én,
lenyűgöző vagy, csodálatos, nemes akár egy égi tünemény.

Hűséges vagy, megértő, lojális másokhoz,
ragaszkodsz egy csodálatos, de naiv álomhoz.
Perzselő tűz, ritka báj ég ...

Még emlékszem mikor csókkal ébresztettél,
azért kicsit talán mégiscsak szerettél.
Mióta elhagytál én két lépéssel mindig nyomodban járok,
nyugalmat én azóta nem találok.

Még emlékszem mikor átöleltél,
még emlékszem mikor mellettem ébredtél.
Még emlékszem arra is mikor elmentél,
még emlékszem örökké bennem él. ...

Városokat építünk majd döntünk romba,
civilizációkat taposunk bele a porba,
miközben a trombiták hősi indulókat fújnak,
szerte a világban gyilkos háborúk dúlnak.

Verseket írunk, melyek a szeretetről szólnak,
dalokat, melyek kedves bókokat szórnak.
Festményt alkotunk egy darab vászonból,
jövőt építünk pusztán édes ...

Képzeld el, vajon mit érezhet az,
kinek lelkében soha nem jön el a tavasz.
Szívében örök fagyos tél tombol,
tudja jól rá senki nem gondol.

Tudja jól, nem számít senkinek,
nem tud örülni ő már semminek.
Képzeld el, milyen lehet mindig egyedül élni,
a jövőtől félni, mindig csak magányra hazatérni.

Tudni azt, hogy rád senki sem ...

Az otthonod ott találod ahol a szíved van,
hol lelked békét és nyugalmat talál,
ezért vagyok én hontalan,
haza nem térhetek soha már.

Csak bolyongok egyedül a világban,
szeretetet nem kapok sehol,
szívesen maradtam volna a házban,
hol gyermekként felnőttem egykor.

Ám úgy hozta a sors a végzet,
hogy el kellett ...