Hittem, hogy fénye örökké ragyog,
de eltűnt egyedül hagyott.
Eltűnt mint hulló csillag az égen,
örökre a hideg sötétségben.

De még él bennem a gondolat,
hogy hallod még a hangomat,
hallod azt mit mondogat,
hogy egyre csak téged hívogat.

De te már messzi utakon jársz,
egyszer még rám találsz,
egyszer majd ha arra ...

Sok szép helyen jártam,
de mindig visszavágytam.
Oly sokat vártam,
hogy újra lássam.

Gyönyörű kék szemed,
vágyakozó tekinteted,
mely mélységébe temet,
rabul ejt engemet.

Újra hallhassam hangod,
ajkadat csókra tartod,
simogathassam arcod,
fejedet ölembe hajtod.

Arcod bársonyos pírja,
mélyen szívembe ...

Rég nem látott kedves,
szívem belé még szerelmes.
Újra látni őt oly felkavaró,
mégis valahogy oly megnyugtató.

Tudni azt, hogy boldogan él,
még ha messze is sodorta tőlem a szél,
mint őszi leveleket melyek elhagyják ágait,
a fának mely sokáig nyújtotta védő szárnyait.

Biztonságot és törődést nyújtott,
mielőtt rá az ...

Mondd! Miért csak szeretsz, de nem vagy szerelmes?
Egyszer hideg vagy, máskor meg olyan kedves.
Mondd! Mit tettem én? Mi az én nagy vétkem?
Hisz csak szerettelek. Ez a bűnöm hát? De hiába kérdem.

Budapest. 2004.03.04.

Sokszor mint egy kóbor kutyát szánalomból,
simogatsz meg enyhítve a kínzó fájdalomból,
maradékot dobva az éhezőnek csupán kegyelemből,
és én elfogadom mindig talán szerelemből.

Döntöttél s én tiszteletben tartom,
szerelmed többé sohasem hajtom,
amit kértél tőlem elfogadom,
magamat meg mégse tagadom.

Mikor majd ismét ...

Nem értem, hogyan lehet,
hogy szívem olyant szeret,
ki engem nyíltan megtagadt,
kiért a szívem megszakadt.

Ki sokszor hazudott nekem,
ki mindig kihasznált engem.
Ki szívembe fájdalmat hozott,
tőlem millió könnycseppet lopott.

Ki sokszor megcsalt másokkal,
és visszaélt az álmokkal,
melyeket szívembe ültetett,
szeretetemért ...