Mond hát el nekem kedves Lilian,
velünk az élet olykor miért ilyen?
Megtépáz mint a szél kerti íriszen,
átsuhanó vad zápor rásírja irigyen,
olykor mily nehéz milyen másmilyen.

Budapest 2011.10.28.

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán látja.

Sűrűn hullajtja most értünk ...

Segítsetek, hogy meg ne öljem,
hogy hirtelen ki ne töröljem,
világ képei közül az egyetlent,
azt a pusztítót, azt a kegyetlent.

Segítsetek, hogy vissza tekintsek,
ne mindig csak félvállról legyintsek,
ha meghallom másoktól szeretlek,
ne lehessek könnycsepp szemednek.

Segítsetek, hogy el ne felejtsem,
éberen ki őrködött máig ...

Most már rád bízom te gondoljad,
utakat te építs, gátjaink le romboljad,
most már rád bízom sorsunkat, te legyél,
te álmodjad tovább, utunkért most te tegyél.

Most már rád bízom merre induljunk tovább,
tudod az ember mindig annál ostobább,
minél több mindent könnyedén elér,
rád bízom, tudom felébresztenél.

Tudom felráznál ...

Nyári napnak alkonyánál
Ülök szobám ablakánál
Nézem e tájat:
A hegyeket s fákat.
Képzeletem messze szárnyal
Túlon, túl e világnál.

Hol zöld fű nő fejem felett
S lábam alatt látom az eget.
Lepke repdes el mellettem
S nézegetem önfeledten.

Tavacska áll erdő közepén,
Hattyúk úsznak fölém.
Édes szellő libben ...

Mint homokórában
A homokszem
Oly lassan pereg az idő
De egyszer eljön a nap
Eljön a pillanat, eljön...
Eljön egyszer...
S ez ellen...
Ez ellen nem tehetsz semmit.
Eljön mikor menned kell.
s eljön mikor mennem kell.
Eljön egyszer az is;
Mikor mindannyiunknak,
Menni kell; s akkor megyünk.
Megyünk...
Megyünk, mert mennünk ...