Sok víz lefolyt a Dunán,
sok csók íze ragyog a szobám falán,
enyhítik a sós könnyek nyomát, melyektől
eke sem húz mélyebb barázdát,
mindezen túl, a kacaj mégis megmaradt,
pedig a tél nem kint, itt belül
valahol a létemben hullatja puha,
csillag-csillogó pelyheit, velük betakar,
ha tavaszra elolvadva messze száll,
kivirágzik ...

Tavaszi nárcisz
a Nap színeit szórja
szívmelengetőn.

Nyár melegével
búzakalászok ringnak
harmatot isznak.

Őszi szürkeség
üzenetét vési a
hulló levélbe.

Telet hordozó
fagyhalált lehelő szél
jégcsapon zenél.

Fékezhetetlen a humor....


A humor, a szellemesség
önkéntelen, csodás megnyilatkozás,
ami kitör az emberből, mert ez elmés,
ötletes, szórakoztató hitvallás.
...

Álom


Emlékszem, sok álmom tűnt az elején
abszurdnak, képtelenségnek, aztán meg
megvalósíthatónak, sőt a végén
meg kézenfekvőnek. Ha most akármely

álomképemre is visszagondolok,
beláthatom, néha ...

Ma reggel a tavasz virágait egy csokorba kötöttem,
s közéjük a napsugarait is bele-bele szőttem.
A hajnali harmatcseppek csillogását,
a reggeli derengés ködhomályát,
a nappal szikrázó ragyogását,
az este csillagfénnyel átszőtt mélykékjét is megtalálod benne,
s a szeretet szivárvány szalagja köti körbe-körbe.
E csokrot ma jó szívvel ...

Elgondolkodik bennem saját létem,
és ordítva tépné szavaim melyek
égve csábítottak.
A szív mely most kővé vált,
erőltetve kényszerít egy mosolyt,
felejtsem lényem, de élnem kell
e testben míg valaki vésőjével
szívem faragja ki.