A házam csak egy vályog kalyiba,
Nem mesebeli üvegpalota.
Neked mindig oltalmat ad,
Ha erre visz hosszú utad.

És ha hozzám benézel,
Álomba ringatlak szép mesémmel.
Lecsókolom arcodról az út porát,
Hogy elfelejtsd a világ zaját.

Nyugalmat adok néked,
Hagy legyek szerény menedéked.



Szeged, 2012. február 11.

Mozdulatlan a táj,
Megfagyott.
S' némán állnak a fák.
Nem kérdik már.

A Nap halott?



Szeged,2012. február 11.

Nézte magát büszkén a tükörbe,
hogy milyen jól áll neki az új nyakkendője
a régi piros-kék csíkos volt, de elhagyta,
hogy mikor és hol azt már nem tudja.
Az inge is elszakadt, de azt kidobta
csak a tegnapi nap meg az este izgatta.
A fülénél friss karmolás nyoma látszik
maga elé nézve a férfi elmélázik,
memóriája mostanában sokat ...

Ma úgy döntöttem, hogy csak úgy leszek.
Semmi fontosat nem teszek.
Henyélek és lustálkodom
(talán meg se mosakodom).

Kócos leszek egész napon.
És tollpihe lóg borostámon,
Mert a borotvát ki nem állom.
Szakállamat le nem vágom.

Csak köntösbe unatkozom,
Ez lesz az Én ünnepnapom.


Szeged,2012.január 29.

Válóper


A bíróság válóperes
ügyet tárgyal.
A bíró felszólítja a neves
...

\'Füttyentettél, szívem?\'



Egy ismerős hölgy elmesélte

(kacéran!) nekem, eszméletlen

jól érzi magát, hiszen évek

óta ...