Folyóparton magányosan áll egy fenyő,
körbeveszik távolból hegyek, erdők,
a hegyetető fehér kucsmáján
büszkélkedik a holdsugár,
oda vágyakozik az én fenyőm,
siránkozik,
sóhajtozik,
bánatában hullatja tűleveleit,
arra repült egy gerlepár,
fészket raktak legszebb ágán,
naponta nem egyszer,
szerelmi táncot ...

Vágy, vágy, mi is az a vágy?
Az mit oly nagyon szeretnél,
amiért a szíved dobban,
s ami az agyadig is elér.

Én vágyom a lelkem békéjére,
sok-sok dédelgető, meleg szeretetre,
a körülöttem lévő emberek megértésére,
s arra hogy e világ jobbá legyen végre.

Keserűség, bánat van a szívemben
és egyre csak a lelkem nyugalmát ...

Tavaszias fények adnak csókot a tavas kert fehérségének.
A behavazott környezetben fénytündérek szárnya lebben
színpompás táncukkal a tavaszt idézve a még télies telken.
De a szintén tavaszias, derült ég még nem győzte le a hideg telet.

Bár ebben a harcában a kikelet eddig nem győzött,
mert csak néhány kisebb ütközetet nyert meg a tél ...

Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé.
Tudja, a szívtelen tél ellen,
amely felette lebeg,
tehetetlen az akarat,
szembenézett a jövőjével,
és a tenyerembe telepedett.

Aki azt hiszi,
mindent tud....




Egy magabiztos ügyfelem,
ki igazán művelt ember,
azt hiszi, már mindent tud,
...

Ha valakit a barátomnak tartok...





Ha valakit a barátomnak tartok,

akkor én is nagyon örülök, ha valami

remek dolog történik vele. Mások

örömét ...