Rohanó időben,
csendes szigetre értem
öledben.

Simító tenyeredbe tettem,
űzött lelkem.
És
két ölelő karodba fontad,
fáradt testem.

Édesanyám!


Szeged,2012. február 8.

Elmegyünk és érkezünk.
Azután közös lett az életünk.
Most meg csak úgy,
Ruhátlanul vétkezünk.

Holnap, csak úgy elmegyünk.

Egyszer, mindnyájan elmegyünk.
S’ a másikból, egy darabot elviszünk!


Szeged,2012. február 16.

Nem kell már nekem többé a színek
Kavalkádja.
Csak feketét hordok kis kalyibámba.
Ha jöttedet nem hallom,
Tavasz szerelmes színeit nem hordom.
Maradok szürkén árnyék,
S hordok gyászként feketét.
Ha mindez Világ nem elég,

Elbújtat egy csendes menedék.


Szeged,2012. február 15.

Az ember nevetségesebb...


Nincs lehangolóbb
látvány annál,
minthogy a kedvenc
kutyánk szomorú.

...

Szemléletváltás...





Nincsen olyan nap, amikor ne olvasnék

én a dohányzás, a túlzott alkohol –

fogyasztás, a kábítószer, a féktelen

szex problémáiról. ...

Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam,
eperfának fehér, fekete epre
régmúlt idők szellemei lettek.
Banyakemence, friss kenyér illat
még mindig enyhén
csiklandozza orromat,
mécses mellett a csillag
szebben ragyogott valaha felettem,
kérdéseim, kételyeim beleptek,
pedig látom ...