Megértettem mennyit érek!
Életedből mennyit kérek!
Mozgásom már nem volt rendes
1955 májusában szemed miattam volt könnyes!

Nem úgy mozgott egyik lábam, egyik kezem,
Ahogy kívántátok születésem.
Hiába adtad bal kezembe a labdát,
Csak rátettem bal tenyerem összes ujját,

Nem fogtam meg, nem szorítottam,
Még csak nem is ...

Csattog a csalogány! Hallod-e?
Tavaszt hirdet, várod-e?
Tél világát, jégvirágát unod-e?
Tavaszi szél simítását érzed-e?
Hogy ha a napsugár megcirógat, bánod-e?
Felhő bodrot a kék égen látod-e?
S az aranyesőn, ha pattan a rügy, azt is látod-e?
Az őz, s a nyúl hol bújik meg az erdőbe, sejted-e?
Az emberek arcára mosoly, ha ül, ...

Lágyan ring a nádas Ludason,
a víztükrében imbolyog arcom,
feltűnik egy vadkacsa,
ránk néz és elsuhan,
szürkül a tó körvonala,
elkésett madár szárnyal
átsuhan a tó felett,
mozdulatlanná válik a vízi élet,
nyugalom íze járja át testemet
mögöttem ózondús levegő hívogat
telepített szőlőerdő csábítgat,
takargatja, ...

Játékos napfény, napsugár
táncát járja a szőlő ruháján,
édes csókot lehel
a szemekbe
minőségi bort alkot
kedvére.
Meglesi a kocsmában:
ki issza meg
édes szőlő
nedűjét.
Fiú és lány
élvezettel kortyolgat,
szerelmük hevéből
dallal,
csókkal,
napsugárral,
egy új élet fakad.

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt
forró csókjától
a testem bizsereg,
vidáman felnevetek,
észre sem véve a remény
mikor telepedett mellém,
együtt nézzük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére talált,
a ...

Élvezzük, amink van...


Boldog az az ember,
ki többet, jobbat
nem kívánva, örömteljes
életet él.

...