Barátom, Sándor ujjongva mesélte,


minő csodálatos Bőnye Dezső könyve.


- Na, ne - mondtam - múltkor nem ezt regélted!


- Akkor még nem olvastam el az összes



kritikát róla! Egy jót ...

Vízesés körül hűvös pára,
szemet homályosít a nyárban,
arcomon a gyémántcseppek,
elmúlt időről zengnek.
Nem én gyönyörködök
vízesésben, hegyben, fákban,
Ők adnak nekem a múltból árnyat,
szeretgetnek, biztatgatnak,
kis patakhoz csalogatnak,
megmutatom az arcomat,
patak vize jól megnézi,
gyors mozdulattal elviszi.

Sűrű köd rejtegeti fájdalmamat,
lelkem mélyén ismerős dallamok,
csillag-fény nélkül bátran indulok,
sötétségnek én ajánlom sorsomat.

Minden ordas pár nélkül magányos,
a szél visszhangozza vadul dalomat,
lesöpri zúzmara-szőtt kánonomat.
Útszélről fölrepül egy szép táltos,

körülöttem a mindenség ...

Mindenki, aki kertet művel, szépet alkot.
Erejét, tudását adja az alkotáshoz.
Szíve szépségét, ereje gyönyörű célját,
tudásának csodálatos hasznát

nemcsak Ő élvezi, hanem mindenki más is, aki látja,
aki képes nyílt szívvel rácsodálkozni e tündérvilágra,
a szépségnek kerttel írott lelki himnuszára,
hálatelt szívvel, boldog ...

Először
tárgyainkat hullatjuk el
Aztán
a megszokott
mozdulatok
lassan tétovázni kezdenek.

Szájba vernek emlékeink.

Vágyaink
lyukas lavórján,
fénnyel és harmattal
már csak önmagát
öblítheti tisztára
a megkésett felismerés:

amikor
maradék bátorságunk
protézisével
apró örömöket ...

Két csinos barátnő
élénken beszélget.
Az egyik panaszkodik,
igen beképzelt.



- Hát nem szörnyű
...