Egy sötét erdőben, hatalmas erejű,
Hegyes fogú és véres karmú
Állat rohan, ahogy birja
Fogai közt önmagaddal.
Szája, mint egy ketrec
Örökre fogságba rekeszt,
Szabadulni nem lehet
Számodra, ez igy tovább nem mehet.
De, ha rájöttél volna,
Hogy ez is, csak önmagad volna,
Egyből szabad lehetnél, újra.

Melletted vagyok, jó Uram,
Ha bántanak, ha mélabú van,
Az én sorsom már te lettél,
Jövőm többé nem feketéll.

Adtak nekem rossz éveket,
Könnyáztatta élményekkel teli szívem.
Tudomásul vettem: a jó barát
Árul leghamarább el,

S kacag bánatomon,,
Gúny és harag döf ellenem,
De már nem érzem,
Meggyóntam én ...

Szonett 4.

Nagyon hatással van rám az Ember,
s néha Vele összetalálkozom,
ilyenkor gyakran elcsodálkozom,
hol élt eddig, hol bújkált előlem?

Voltam én is naív és bölcs gyermek,
korareggel tipegtem rokonok,
s szomszéd öregek, nagy okosok
történeteit hallgatni, s eszem

felfogta életüket, érdekelt,
ha rossz kedvük volt, ...

Szonett 6.

Húsvétkor gyakran elgondolkozom:
a világért halt meg a Szeretet,
s ebből készít vásári ünnepet
a tömeg, s már nem is csodálkozom.

Rég még nyuszi hozott ajándékot,
hagyomány ez, Jézusi szeretet
bizony nem lepi meg a szíveket,
de jó a tudatlannak - gondolom,

nem róható bűnül semmi neki,
magyar étket ...

Szonett 3.


Hajnal van, csicseregnek madarak,
szívem repdes béke-örömhírre,
olajág zöldül, tavasz lesz végre,
sötéten áttörnek Napsugarak.

Látni vélem kelő Urat, narancs,
s az éji hölgyet nyugodni térve
menni világunk másik részébe,
s egyre jobban emelkedik a Nap.

Meg kell ölelni a világomat,
gondolatban szerelmem ...

Szonett 5.

Madár csicsergését érzékelem,
pacsirtaszólam köszönt e napon,
szívem most a füttyszóra zakatol,
hajnalban szép ünnepre ébredtem.

A nagyvilágon bármelyik helyen
élhetsz, a nőiséget csodálom,
az anya, a szerelmes, az álom
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Aki még nem volt senki világa,
fájó szívvel ...