Azt a kevés barátomat sem azért

szeretem, merthogy elszórakoztatnak,

hanem, mert én mulattatom őket. De

igazándiból napjában - mondhatnak


az emberek bármit nekem - legalább

néhány percig mindnyájan ( ezt dőreség
...

Ne aggódj,
ringó
karomba zárlak,
ha eljön az este,
mint álmos bogarat
a szirom-virág.
Ne aggódj,
pihenj csak,
nőj csak -
álmodat lesve
rád borul, takargat
az éji világ.

Fények sem égnek,
csak szentjános-mécsek
s pilládon
bársony
villanás
int még felém,
mint kéklő ibolyák
kerítés ...

Amikor a pipacs és a búzavirág integet,
kéken, pirosan és sárgán billegetik fejüket:
szebb a búzatábla, mint bármely festmény,
csak a gazda duzzog,
nem lesz első osztályú a termés,
szeméből nem a pipacs és a búzavirág
kukucskál,
pénzt számlálgat, kalkulál.
Nincs jogom őt elítélni,
mert
hajszolom az életet,
útközben ...

Voltak nekem esélyeim,
ügyesen tudtam
makacssággal kikerülni.
Idealista szemmel
bámultam a semmibe,
szeretetet ott kerestem
ahol éppen,
nem létezett,
azt láttam, amit én akartam,
hazugságot,
hamisságot
öltöztettem szép ruhába,
mikor mezítelen
elém álltak,
félelmemben kiabáltam:
elvesztettem minden ...

Ablakomra szállt egy cinege madár.
Azt kérdezi tőlem, hol van már a nyár.
Azt kérdezi tőlem, tavasz jön-e még,
Havas ködmönében meddig ül a tél?

Párás ablakomat ki is nyithatnám,
Meleg kendőcskémmel be is takarnám.
Rálehelnék párszor,
Csókolgatnám százszor -
Mégse jön a nyár!

Megetetném maggal,
Vigasztalnám ...

Mintegy színpadon,
Hol nagy a hó,
Sétálgat frakkban
Egy feketerigó.

Kertünkben,
fagyott lomb alatt,
hol rozsdás színfalak
várják a tavaszt,
csak fütyül fuvolázva,
meleg tollruhában.

Amerre jár billegetve,
Szárnyas frakkját illegetve
Rázkódik bokor s rügyvirág,
Emlékükben ül a nyár,
Mint buckák alatt ...