Őrangyal ki vigyázta eddig álmom,
elengedte kezem, vissza hiába várom.
Elhagyta ezt a világot,
hol annyi bűnt és fájdalmat látott.

Olyan helyre távozott hol nyugalmat találhat,
hol nem kíséri tovább útján a bánat.
Hol nem érheti több fájdalom,
hol nem látszik rajta a szánalom.

Elment és magával vitte jóságát,
lelkének érintetlen tiszta ártatlanságát,
melyet feláldozott volna értünk,
ki tőle bűnbocsánatot kértünk.

Rájött, hogy nem változtathat meg minket,
kik elfogadtuk mára már gyarló bűneinket.
Angyalként elbukott, mert ő még hitt bennünk,
emberekben kik vétkeink közé vesztünk.

Elüldöztük magunktól az egyetlen tiszta szívű tüneményt,
ezzel megölve bennünk minden mélyen eltemetett erényt,
eldobtuk magunktól az egyetlen esélyt, elvesztünk,
késő már imádkoznunk, hogy bűnbocsánatot nyerjünk.