Örökké szeretném nézni, ahogyan mosolyra rándul arcod,
hajadat dobálva végig simítod nyakad, konokul félre tartod,
gyönyörű arcod. Mintha csak szégyellnél flörtölni, majd mégis,
égszínkék ragyogó szemed végigmér lassan, kacéran, mire én is,

Kissé zilálva, levegőért kapkodva próbálom leplezni zavarom,
kacér vigyor ül ki arcomra, álcázott ...

Uralkodni született II. Philipposz egyetlen gyermeke,
óriások közt nevelkedett Makedónia leendő hercege.
Apja maga Zeusz volt azt beszélték akkor a vidéken,
ki első Makedónként megfürdik az Eufrátesz vizében.

Ázsia legnagyobb városát Babilont mire apja is áhított,
egy napon majd ő foglalja el, köré új városokat állított.
Leónidasz keze ...

Ezzel a kis mindennapos hamis játékkal,
valahogy mégis őszinte igaz szándékkal,
Jól álcázott mosolyunkkal meg játszva,
a boldog szeretőt mindig másnak látszva.

Ezzel a kis hazug manipuláló csalással,
a világ rendjére nem voltunk hatással,
csupán saját érzelmeinket bolygatjuk,
bár fáj néha nekünk, mégis folytatjuk.

Mint két ...

Mondja meg nekem kedves Adrienn,
mi is zajlik most a lelkében odabenn?
Ahhoz, hogy választ adhassak az érzésre,
válaszolnia kellene nekem néhány kérdésre.

Mi az mire vágyik? Mi az mi adható?
Mi lelkét táplálja, ami még elfogadható.
Mi az mi önt kissé boldoggá tenné talán,
ne maradjon nekem megválaszolatlan talány.

Egy ember ki két malomban hajtotta kerekét,
ki két felé húzatta megkopott öreg szekerét.
Kinek a megszokott, monoton furcsa rend,
már nem elég szép, már nem elég szent...

Ezért hát Ámor nyilasát egy táncra fel kérte,
lelkét zálogba adta érte, ám neki megérte...
Immáron haza két család, két asszony várta,
hosszú éveken át ...

Nincs már itt semmi,
még a csönd sem mi eddig lágyan átölelt,
már nem szól senki,
nem biztat szó, mi eddig átlag fölé növelt.

Talán ennyi vagyok,
vagyok amennyi vagyok azt nem tagadom,
minden amit kapok,
minden mi lényegem azt most neked adom.

Jöjjön bár fagyos tél,
ködös, rideg, zimankós, fázós hajnalokon,
midőn az idő ...