Nehéz idők járnak feléjük, s ők békét nem találnak,
százezrek várnak s várnak, most sorba hiába állnak.

Mert munka nincs, sem a kis vidéki házon már kilincs...
A család mely igazi kincs, most karján kattanó bilincs.

Csupán egy hétköznapi ember, sok sok szeretettel,
vörös ez a November, mely végez a szerelemmel.

A csekkek gyűlnek ...

Megszületünk s megyünk, megállni nem lehet,
pedig néha úgy visszaforgatnánk az idő kerekét,
megpihenni nyugalmat adó vállán de mi mást tehet,
egy rémült gyermek aki e világban nem találja szerepét.

Itt mindig megnyugvásra lelt, magába szívja erejét,
meleg otthont talált végre, hol némi szigorral vegyül,
a jó tanács, akár egy angyal ki ...

A csalódás házában sűrűn vendég a fájdalom,
mindent átható csend, szinte már csak ezt fájlalom.

Pergő könnycseppek, szem nem marad szárazon,
ki ide be tér, arcára fagyva ott van, ki ül a szánalom.

Félhomály honol, lassan érkezik tépázott szárnyakon,
le ereszkedő bűntudat, akár a pók vékony szálakon,

kúszva ismét csak belém ...

A Mátra szürkülő árnyai látszanak a messzeségben.
A tájék élénk színei fürdenek a tavaszi fényben.
A természet itt tárul fel a vonatablakom előtt.
Ezzel lesz szebbé ez a gyönyörű délelőtt.

Nagyon szép a táj. Olyan, mint egy képeskönyv.
Lassan fedi fel szépségét a szemeim előtt.
Vonaton utazva nyílik fel minden lapja.
Szívem kész ...

Nagybátyámat titkon megfigyeltem, miként
csapta a szelet. Az első randevúnál
bevetettem a tanultakat, bár kissé
bizonytalanul fogtam hozzá. - Terukám,


olyan szép vagy, mint egy álom, karcsú, mint ...

Nagyapám bölcs emberként osztogatta

tanácsait. \'Sose adj kölcsön semmit

gyermekednek, mert nem kapod vissza

többet\'. Igaza volt az öregnek, hisz


én is kölcsönöztem egy villáskulcsot

fiamnak, úgy emlékszem legalább két

éve. Ámbár jut eszembe, nem is ...