Egy ember ki két malomban hajtotta kerekét,
ki két felé húzatta megkopott öreg szekerét.
Kinek a megszokott, monoton furcsa rend,
már nem elég szép, már nem elég szent...

Ezért hát Ámor nyilasát egy táncra fel kérte,
lelkét zálogba adta érte, ám neki megérte...
Immáron haza két család, két asszony várta,
hosszú éveken át megfeszített kötéltáncát járta.

Üzleti út, túlóra, vidéki nagybácsi látogatása,
hosszú éveken át mindig volt jó kifogása...
Kezdtek gyűlni az ünnepek, elmulasztott esték,
kihagyott évfordulók, kifogások hiába lesték...

Apu nem jött haza... Majd megjelent másnap,
bár mondhatnám részeg volt, az nem fájna másnak.
Ettől eltekintve példás apa, szerető férj, csupán gyáva,
bevallani azt szeretetre éhes lelkének mekkora étvágya.