Elmúltak szívemből az érzelmek,
Neved alá írom. \'Én már nem kellek\'.
Sokáig vágyakoztam utánad,
De most már inkább az utálat,
amit érzek, mert átvertél engem,
Ezt nem mondhatom szebben.
Tudom, nem szerettél igazán,
Szerelmet nekem nem adtál.
Nem hittem volna, hogy így lesz vége,
És szívem hajója soha nem ér révbe!
Legyünk csak ...

Egy hely hol születtem, az én hazám
Itt ahol nincs semmi csak magány.
Volt idő mikor még hittünk benne,
De rá jöttünk ez a média szennye.

Szülőföldem mi lett véled?
Nem érhetsz így ér véget!

Hová tűntek az emberekből a főerények?
Hit, remény, becsület ezek mind elégtek.
Az utcára kilépve attól kell féljek,
Sötétben ...

Szív, te ocsmány mocskos állat!
Hogy gyűlöllek, hogy utállak!

Szív, te szerelmnek olcsó szajhája,
vak gyűlöletnek éjsötét forrása!

Szív, te szeretetnek tündöklő virága,
egy hamis reménynek utolsó bástyája!

Szív nélkül az ember érzéketlen, halott,
kitépnélek téged, de túl gyáva vagyok!

Zöld erdőben jártam, két ferrarit láttam, el akartam kötni, szabad-e locsolni?

Barátom Sándor, aki nagyon gazdag ember,
hajnalban vánszorog haza a kaszinóból.
Csinos hitvesét felébreszti s halkan eme
szavakkal búgja el bánatát: - Annyit mondok,

oda a vagyon. Párja így válaszol: - Sándor,
most meg kell változtatnunk az életmódunkat?
- Tény, mindenünket elveszítettük, ám sátor,
szülői ház szóba sem jöhet, de ...

Mint minden ember, én is szeretem,

hogy igazam legyen, jóllehet ez

az igény a legnagyobb akadálya

az új gondolatok, elképzelések



...