Elmúltak szívemből az érzelmek,
Neved alá írom. \'Én már nem kellek\'.
Sokáig vágyakoztam utánad,
De most már inkább az utálat,
amit érzek, mert átvertél engem,
Ezt nem mondhatom szebben.
Tudom, nem szerettél igazán,
Szerelmet nekem nem adtál.
Nem hittem volna, hogy így lesz vége,
És szívem hajója soha nem ér révbe!
Legyünk csak barátok! Ezt mondtad.
De e szavakat komolyan biztos nem gondoltad.
Én kérdeztem tőled, minek?
Ilyenben én nem hiszek!
Szerelem után barátság?
Ez olyan, mint cukrosnak a nyalánkság.
Újrakezdtük barátként a dolgokat,
De mindig van olyan ember,aki oltogat.
Nem akartál többet látni és beszélni velem,
Elfelejtetted minden tettem és a nevem.
De tudom, hogy megbánod egyszer amit tettél,
Ezután jössz majd rá, mit is vesztettél.
És megpróbálod elérni az elérhetetlent,
De csak annyit mondok. Ez a vonat elment!