Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1178 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
289 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1149 
1097 
1122 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1157 
1236 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

162 
A zene a lélek lételeme,
az emberiség nemes eszköze.
A bölcs, a jó zene lelket épít,
a rossz méregként lelket pusztít.

A zene sok műfajával az élet dísze.
Ámde vigyáznunk kell erre az ékességre,
mert ha hamis e dísz, az csak talmi csillogás
és hatása szellemet ölő, hitvány rontás!

Ám a jó zene építi a lelket
és ...
Olvasták: 562
Részletek
Az Ön versének a helye...
115 

Azóta érzem magam
sokkal jobban, amióta
bízom képességeimben,
hisz ráébredtem arra,
azért annál mégis többet
tudok, ...
Olvasták: 356
Részletek
119 

Egykoron megesett, kicsi nejem

szerényen arra intett, hogy nem kell

tiszteletköröket futnom, legyek

egyszerűen őszinte. Így tettem,



köntörfalazás nélkül vallottam

be butaságom, amit kedvesem

megbocsátott nemes lelkűen, és

könnyes szemmel, szívemet, lelkemet

...
Olvasták: 448
Részletek
110 


Gondolataimmal vissza - visszatekintettem
a múltba, mégis kikre és hogyan is emlékszem?
Hirtelen két dolog jutott az eszembe, némely
emberre azért emlékszem jól, mivel reményem

csak általuk lehetett, hogy a problémáimat
megoldjam, vagy, mert megteremtették őket...,
ezáltal sajnos véglegesen helyet követeltek ...
Olvasták: 350
Részletek
162 

Nekem nem azok az igazán nagyszerű

órák, amelyeket népes társaságban

töltök el, hanem amit egy-két baráttal

csevegve, vagy szépirodalmi alkotásban



elmerülve, vagy gyönyörűséges zenét

hallgatva élek meg. Felejthetetlenek

azok a pillanatok is, amikor a

természeti titkokat ...
Olvasták: 519
Részletek
249 
Tintafoltként megszülettem,
ócska, zord papíron,
nem tervezett senki vélem,
nem szenvedte kínom.

Beszippantott hát magába
halott és sárga lap,
nem hiányzok, mindhiába,
kerül a fény, s a Nap.

Ültem ottan én magamba,
egyedül s hidegen,
fény felé még csak kinyúlva
búcsúztam csendesen.

S majd´ igazi, szürke ...
Olvasták: 760
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére