Nem tagadom, jó atyám és szeretett anyám
hiányát nap mint nap megszenvedem, az élet
buktatóit nehezen viselem. Nagyapám
pedig belém sulykolta, az embernek écesz

kell a létéhez, de szüksége van mellette
vesződségekre, gondokra, merthogy azok edzik,
élesítik szellemét, s lelki erőre kell
szert tennie. Ily szellemiségben ezernyi
...

Legjobb jó barátom, Sándor feltűnően
lelombozódott az utóbbi időben.
- Mondd csak, miért lógatod az orrod, Sándor?
- kérdeztem tőle egy napon. - Nos, barátom,

bizony egyre nehezebben viselem el
az asszonyomat. Ha netalán elmegyek,
sértődöttet játszik, ha otthon maradok,
(bár nem szívesen), akkor meg Bachot.

Mikor megszülettem
szoptatni sem akart
az anyám,
miért nem lettem fiú,
cipelhetem nő létemre
a rám rakott
egyenruhám.
Minden nőnek megadatott:
kenyérkereső lehet,
szavazhat,
otthon moshat,
főzhet, vasalhat,
gyerekeket nevelheti,
ragyogjon a lakása is.
Jön a nagy nap, ez a nőké.
Süssél. főzzél, legyen
kisebb ...

Unalmasan kurták a
téli nappalok,
hamarabb, mint a sóhaj,
gördülnek elő
a béna csillagok,
amik fázósan
kabátba bújnak be,
fényük tompa,
melegség az övék
semmi uralkodik
kint és bent,
csak
nézek,
és
elfordítom
a lelkem.

Tóparton húzódó sárga,
itt keskeny,
ott szélesedő sár
előtt, úttalan utak kezdete
őrzi a mögötte pipiskedő
hegyekbe kövült Szépség álmát, aki
kőágyra fektetve alussza hétalvók álmát...

Gonoszság a földön, mint két sáros cápa,
őrzi a fölfelé vezető utat,
szomjúság nem gyötri őket, úszni elfelejtettek,
embervérre ...

Életerővel
telített szívvel
születtem.
Változatos volt
minden
léptem,
a meghátrálással
soha sem
szemeztem.
Igyekeztem
tartalmassá tenni
gyors röptű
életem,
vagy
mindezt csak
elképzelem.