Barátom, Sándor lelombozva

keresi fel a pszichiátert,

ki megkérdi, mi a panasza.

- Doktor úr ez nem egy pitiáner


ügy, az a baj, hogy senki sem vesz

komolyan - siránkozik Sándor.

- Ne röhögtessen már jó ember,

hogy lehet valaki ilyen jámbor?

Szürkén, mogorván terül szét a puszta.
Kopott, szürke felhőpaplanját magára húzva.
De a Nap át-átvilágít a felhőréseken
és sugarait lassan teríti szét e vidéken.

Korábban vihar volt, már elmúlt.
A villámok hangja már a múlt
és ami volt, az milyen volt,
azt bizonyítja a sok-sok vízfolt.

A
Barátom Sándor megorrolt rám, kimondta
a szívfájdító ítéletet, végleg megszűntünk
barátoknak lenni, noha kapcsolatban
maradtunk. Titokban persze reménykedtem, ülünk

mi még egy asztalhoz...Sándor most elcsukló
hangon kölcsönért esedezik nálam. Meglepve
hallgatom őt, miközben a gondolatom
elkalandozik, vajh' cimborákká vagy ...

Barátom, Sándor csinos neje

az utóbbi időkben - édes -

szájú lévén - magára szedett

némi felesleget. Sándor széles



mosollyal csipkelődött Éván,

hogy mily gyönyörűen gömbölyded,

aki elhatározta - némán

eltűrve, hogy férje megpörzsölte



szép ...

Gladkov Nikolettnek...

Emlékszem, idenyomtad ezt a könyvet.
És, - mit mondtál? Homályos emlékezet.
Írj bele, amikor kedved lesz, - mondtad.
Vajon mit írhatok bele, - gondoltam.

Mondákat, szólást, netalán meséket?
Ilyeneket nem, - a szeretetemet.
Szívemből árad, ontom az érzelmem,
Féltőn őrzött emlékeid könyvébe.

Barátom, Sándor elégedetlen ember
benyomását keltette a munkahelyén,
jelezte is nemegyszer, főnök szeretne
lenni, erre grabancánál fogva tették

ki a szűrét, egy törekvésénél. Most az
a képtelen helyzet adódott, Sándorom
munkanélkülivé vált. Ám kézen fogta
a szerencse, merthogy tetemes vagyonhoz

jutott ...