Lelkem összefonódik szíveddel,
Szorosan ölelkezik,szinte eggyé olvad.
Testem testedbe mélyen bele marja magát,
Tüzes lángja hosszan csöpög szíved vérző falán.
Szomjazom a gyöngéd érintésedre.
Oly távol vagy,de mégis hallom a hangod,
Fájdalmad görcsösen a fülembe zúgod,
Távolság ereje marcangol,széttépi a szívem.
Fájdalmasan ...

Gondtalan ifjúságom töredékét,
a tavaszi hóolvadás birtoklása
egy kis időre magával ragadta.
Ingoványos hideg ágak zömében,
kapkodtam életemért .
Nyálkás fűszálak közt hadonászva
karmoltam a folyó hullámaiban.
Mélyen véstem magam bele.
Magába szívott a hullámok sodrása,
Rabul ejtett a folyó bukdácsoló árja.
Nem akartam ...

Csordogál a kis patak, hűvös íze
ott bugyog ki az ős kövek között,
szilárd szülőföldem otthonából.
A napfény csillámai arcára vetülnek,
s csobogása magasan hallszik,
zúg a fenyves erdő zajában.
Versenyt űz a hangja a madarak
visításán, s az erdő lágy dallamán.
A patak erőre kap, terjeszkedik.
Boldogan táncát járja a sziklás ...

Némán nézem a zöldellő magas fákat.
Bennük lélekorgona hangja zendül.
A szép csend mindent gyönyörrel áthat.
A fák orgonája nekem szól egyedül.

A csodálatosan melengető görög nap alatt
a gyönyörű tájképi egyedi hangulat
teszi széppé a jelenben létező mítoszos múltat.
Szelíd öblök ölelnek körül szép ásatásokat.
Zord hegyekről a mediterrán tájba
sűrű növényzet mutat szépen átvezető utat.
A komor hegyeken öreg kolostorok.
Ezeken át az erős hit az élő, szépséges múltból ...

Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele egyetemben.
Farkasom, ha kell a Holdat ...