Egy volt az Ég a Földdel egykoron,
Farkasom hozzád szól dallamom!
Halld szavam, mit égi fénnyel üzenek,
Ez nem pletyka, hiedelem.
Tágra nyílt nap írisze,
S eljött a tűz élete.
Szánom sorsom, s vele magam,
Hisz egykoron védett vala.
S most, hogy vihar tombol fellegekben,
Por, s hamu marad vele egyetemben.
Farkasom, ha kell a Holdat lehozom,
Bántó szavam többé nem hallod.
Gyengéden kél az éji szél,
De tombolni soha nem fog míg él.