Repül a macska az égen,
szárnyak nélkül is, oly szépen,
mint a vadludak ősztájt,
mikor Nils Horgelson itt járt.
Nem oly nagy csoda ez, hidd el,
én voltam, aki nem viccel...
Bepisilt a beste jószág képzeld,
s ellopott tőlem egy kedvenc ételt,
tányéromról három fasírtot,
jobb hát ha miatta nem sírtok!
Jobb lábbal jól bele ...

Tenyered közepén
szerető szív dobog,
pillangószárny lobog,
s titkok végtelenje.
Sorsvonal, planéták,
ujj alatti szférák,
öt rózsaszín domb az,
őrzik, mit kimondhatsz,
s kis időkeresztek...

Még kezemben reszket
forró, puha kezed.
Friss, lüktető ujjak,
által elcsitulnak
keserű bánatom
mérges tövisei...
S meg ...

Most a széles úton megyek,
kerülöm az ösvényeket,
mérges pókok, nagy csalánok,
tüskés ág és kullancs vár ott.
De a széles út az rendes,
tiszta léptünk rajta csendes,
azért készült, hogy haladjunk,
s ne az ösvényen ragadjunk.
Megdolgoztunk, megcsináltuk,
az utat, hogy rajta járjunk,
megfizettük az útadót,
hát nem ...

Az Úr tudja az igazat
a hamistól válogatni,
aki ismer múltat, jelent,
jövőnkhöz fog álmot adni.

Igaz bírád nem lehet más,
csak az Úr, a te Istened
s a mi bíránk a Mi urunk,
a Jóisten, enyém, s tied!

Elválasztja a gabonát
a pelyvától, mint a cséplő,
begyűjteni hombárába
a jó búzát sosem késő! ...

Erős vár állott a bércen,
nem vették be, nem azt, még nem!
Sem csellel, sem erővel,
sem egy világverővel!

Kősziklára lett építve,
mint vártemplom, s az Úr népe,
konok, szilárd, oly büszke,
áll, mint öröklét tükre,

''Ámde lassan porrá omlasz,
ledöntelek, bármit mondasz,
büszke bástyád omladék lesz!\'
Szól ...

Valahol Azgardban Valholl
Hősöknek csarnoka áll,
ott trónol a legnagyobb úr,
Odin, az istenkirály.

Vikingek tudják ez igét,
ősrúnák, poros jelek,
a halott hősöknek adnak
e hallban új életet.

Valkűrök kísérik őket
mennyei csarnokba fel,
itt pihen sok dicső bajnok,
ily sorsot ki érdemel.

Odin jő nyolclábú ...