Kacéran csillan a borom a poharamban.
Bú, s bánat! Menj a pokolba!
Bort a poharamba, dalt a torokba!
Tölts még, vincellér fehéret a poharamba!

S ha majd a bánat lement a pokolba,
s ha létemet semmi gond már nem nyomja,
akkor add a vöröset a poharamba
és a még vígabb dalt a torkomba!

S ha majd gond, s bú az embert nem nyomja,
akkor lesz-e borral, ...

Jóanyám általában megsejtette,

sőt óvatos ember lévén, észlelte

is néha a rá leselkedő veszélyt,

s próbálta dolgai következményét
...

Mily szörnyűség, lemondott rólam

a főorvosom, no de csodák

csodája, meggyógyultam. Hogyan

történt, senki sem tudja... Ódák



zengése helyett elkerülöm

az embereket és amikor

véletlenül észreveszem őt,

a dokit az utcán, az biztos,



nagy ívben kitérek előle.

Ám a doktor nagyon ...

A lenyugvó Nap a tónak aranycsókot ad.
Símogatja a lágyan fodrozó hullámokat.
A túlparti hegyek kékje az éji sötétbe vész
és az egész édes álomba ringató nyugodt éj elé néz.

Jön az éjszaka. Zúg a szél.
A hideg a sötéttel beszél.
Mond neki zord, hideg szavakat.
Éj sötétíti be a tájat.

Négy középkorú lelkész üldögél

egy padon, élvezik a napsütést.

- Nos, ha már ilyen jól együtt vagyunk -

szólal meg az egyik pap - ragadjuk



meg az alkalmat, a dolgainkról

beszélgessünk, de a gondjainkról

sem feledkezzünk meg. Mindannyian

bólogatnak. - Kezdem, mind az, ami



nyomja lelkemet: ...