Köszöntjük a Poema.hu honlapján!

Minden versek iránt rajongót szeretettel várunk!

évszakok

Kiemelt szerzők

1178 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
289 
1966 -
Judosok közt költő,
Költők közt judos.
1148 
1097 
1121 
1938 -
Kötetei a neten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban (MEK): A Szépség Csillaga, Én már a nyárba vágyom át.
Ady Endre (220)
1156 
1234 
1972 -
Hegyeshalmi lakos.

Legújabb versek

189 


Érdekes, régen amikor
jóapám még fiatal volt,
akkor az emberek nagyon
elpirultak, ha zavarba jöttek, most

viszont azt látom, a helyzet
megváltozott alaposan:
a halandók feltűnően
zavarba jönnek, ha elpirulnak...
Olvasták: 458
Részletek
Az Ön versének a helye...
184 
Őszinte szeretetben élni nagyon szép dolog,
a szeretettre mindég vigyáznak az angyalok.
De a szeretettel visszaélni becstelenség,
gyalázat, jellemtelenség és erkölcstelenség.

E tényre nincs magyarázat,
nem egyéb, mint gyalázat!
Lelke soha nem nyugodhat,
lakója legyen a pokolnak!

Olvasták: 913
Részletek
196 

Egy mindenes jelentkezik

az építkezésen. - Mennyi

ideje már, hogy keresek

egy sokoldalú embert, de



mondja, nem iszik alkoholt

maga? - fogadja a kondor

hajú építésvezető.

- Nem én, egy kortyot sem, főnök!



- De, dohányozni dohányzik?

- Nem tagadom, de oltári

szerencse, hogy csakis ...
Olvasták: 453
Részletek
194 

Egy tengeri luxushajón
két utas átszellemülten
beszélget: - Sűrűn utazom
vízen, így áttelepültem

egy szép szigetre, ott úszom,
ami biztonságot nyújt. S ön
tud úszni? - így az egyik. - Nos,
nem - felel a másik , - de több

nyelven is remekül tudok
ordítani: \"Megfulladok!\"
Olvasták: 450
Részletek
191 
Kérdésekben még kíváncsi halott:
el-eltűnődő halhatatlanod.
Válaszokban már haldokló magad:
valóság, amely máris megtagad.

Ha kérdezek: magamtól kérdezek, -
tőled sohasem álszent, gnóm sereg!
Mammon gőgös arany félholdja fenn,
s lent lelket lop idő, istentelen.

Kérdés, ha fáj is, fájjon csak nekem!
E fájdalomban ott a ...
Olvasták: 538
Részletek
243 
Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi végre?
Vérünk már,mint hó fehérsége
föld ...
Olvasták: 696
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére