Kicsi feleségem már dühösen
veszekszik velem, szinte üvöltve
közli: elveszítette a szép, új esernyőjét.
Próbáltam megnyugtatni őt. - Azt a tekergőjét,

nálad szórakoztatóbb embert még
nem hordott hátán a Föld! Felettébb
érdekelne, mikor vette észre, hogy elhagytad?
- Mikor elállt az eső, s felnyúltam, hogy becsukjam!

A nyugalom és csend egymás párja,
bár egyik létét a másik nem takarja.
Ám ha a nyugalom csak hamis látszat,
akkor a csend könnyen haraggá válhat,

mert a nyugalom ekkor már nem őszinte.
Ekkor valami erőszak kényszerszülötte
és ekkor vált át a csend dühkitörésbe
támaszkodván a fetörő harag erejére.

Óh, ember, ne légy szerencsétlen,
jobbára a bajod szereted
emlegetni, az örömeid
- ki tudja mért\' -, többnyire inkább elfeledni,

bár igazán az a kellemes
az önmagával elégedett
emberben, hogy másokról sosem
beszél: így igaz lehet a fenti elmélet...

Bárhová vet az élet,
ha szeretet vesz körül,
akkor neked nincsen véged,
mert sosem vagy egyedül.

Ha lelkedben ártó gyom van,
akkor kerülhetsz bárhova,
mert ennek nyoma benned van
pusztulásodat okozva.

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

Nagy pelyhekben hullik a hó.
Sétálunk alattuk kéz a kézben,
Majd akkor , ott az utca közepén maga felé fordít s megcsókol gyengéden.
Körülöttünk minden felragyog,
S táncolnak fölöttünk örömükben az angyalok.