Reggel a sötét felhők esőt hoztak.
A villámok ritmuskíséretet adtak.
Bogár kutyus a házunkba menekült
és távozott, amikor a vihar elült.

Délelőtt az égbolt kiderült,
s a napfény a tájon szétterült.
Újra meleg lett, mint volt korábban.
Versem írom egy kert hűvös zugában.

Ez a nap is éppen olyan, mint az élet,
ami van úgy, hogy ...

Ráébredtem épp jókor,

hogy hiábavaló

másvalakik csillogó

életét utánoznom -



hibátlanul amúgy sem

tudtam volna - a legjobb,

ha színtelenebbül, de

élem a saját sorsom...

Tény, ami tény: nagy a meleg.
Az ürge is liheg-leheg.
Nincs is olyan szó, hogy leheg?
Hát.. ebben igazuk lehet!

Úgy kilóg a kutya nyelve!
Csak hűvös tehetné helyre.
Ám nincsen itt hely, mely hűvös:
a túl buzgó Nap a bűnös.

Fejemen helyre kis sapka,
de a fej csak fő alatta.
Fő a gondtól, naptól, s attól:
jól tettem-e ezt-azt - ...

A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,

míg szegletén ámuló partközelnek
hínár-erdők árnyfoltja sötétebb lett.

Át-átnézett túlról kíváncsi Éden,
s kezében hegy volt, álmos szilvakéken.

Csobbant egy-egy hal, aztán újra csend lett.
Csodálkozó csend halk csengői csengtek.

Víz, ég, felhő, ...

A hőség szinte éget!
Már soha nem ér véget
ez a kánikula?
Melegét gondosan tartalékolva

enyhíthetné a tél zordonságát,
dühét, hidegét és hóviharát!
Mindez tudom, csak egy szép álom.
Hőségtől izzadva versemet írom.

Mikor én felkelek, te már régen fent vagy.
Ébresztő mosolyod lelkemben mély nyomot hagy!
Nem is tudod igazán, hogy mennyit jelentesz nekem,
Ha te nem léteznél, nekem se volna életem.
Nem is tudom elképzelni mennyit küzdesz az életben,
Nem voltam még soha, de szívesen lennék a helyedben.
Nem tudom mi az a teher, mi a válladat nyomja,
De ezt egy gazdag embernek ...