Egy büszke édesanya

telefonált egy lapnak,

s gyorsan elújságolta:

ikreket hozott minap



a világra, méghozzá

hat gyermeknek adott

életet. A vonalát

fogadó újságíró



nem hallja a nőt tisztán.

- Megismételné, mama? -

kéri. - Ha lehet, inkább

nem - feleli az anya.

Mostanság talán többet vizsgálom

keskeny orcámon a kis szarkalábakat,

megváltozott külsőm aggódásom

első szörnyű jele, itt kacarászásnak



valóban nincs helye: egyszer én is

megöregszem. Tudatosult bennem, akkor

kezdtem el igazán öregedni,

mikor e tény először eszembe jutott ...

Szelíd habokkal köszön el Tőlem a tó.
Szolid fénycsókja bájos, andalító.
Búcsúzom, de egy általában nem örökre.
Szeretettel gondolok e szép vidékre.

Láttad-e már haldokolni a rózsát?
Elmúlása álmos-gyönyörűszép:
kigyúlnak mind az alkonykerítések,
és szín és illat kéri a mesét.

A nincs megy át az eltűnődő Nincsbe,
s a darázscsend rezgő pilláin át
szétnéz, nevet, majd felzokog a tündér,
s növő árnyakból épül új világ,

s lázít, s nyugtat békétlen furcsa béke,
majd ...

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

Már régen utaztam vasúton,

ingerelt, hogy minden bokornál

megállt a vonat. A kalauzhoz

fordultam: - Nos, a megszokottnál



is lassabban halad a járat.

Mondja, mindenhol meg fog állni?

- Ugyan már, kérem, miért is állna?

Ön mindenhol le akar szállni?