A nyár kapuja kitárt, őszre várón.
Fűszál bókol üvegálomnak, csendnek,
s felismered az addig észrevétlent:
emlékké lettek volt illatszerelmek.

Nehéz nyárvéggel, ősszel szembenézni.
Ág ághoz ér, felhősor felment, s vádol,
s elképzeled, hogy istened a Szépség,
mely mindig újat teremt önmagából.

Az istenem a tág értelmű ...

Egy ódon postahivatal
hirdetmény oszlopán olvastam
egy fura felhívást, sorban
állás szabályáról. \"Álljon a
maga előtt álló háta
mögé!\" Nos, megvilágosodtam!

Ez a világ a világra tanít, de
a tanuló, ha benne szív lakik,
más világban: Szépség-nyugalmú égen
szeretné látni gyúlt csillagait.
Miért, hogy annyi történet-valóban
koronázottan az ördög honol?
Utak végén a sátán fürgén ott van, -
s Isten mindig eltéved valahol!
Állj meg, és értsd: az Isten nálam Eszme,
a jóságé, mit többnyire ...

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...

A

A tapasztalatlanság

és a megszerzett tudás

között megy az ingázás:

a csalódások hídján...

Derűs kedvesem teltsége zavart,
így én egy fogyókúrát eszeltem
ki, a Lehel hűtőnkbe beragasztottam
egy feltűnően csinos, lengyel meztelen

hölgyemény fényképét, így amikor
szeretett nejemnek enni támad
kedve, s amint kinyitja a hűtőajtót,
máris egyből szemben találja magát a

fotóval, és azonmód szégyellni
kezdi túlsúlyát. ...