Szegény ember örömmel ad,
mert attól lesz Ő gazdagabb.
Lelkét adja adományba,
mert az az igazi vagyona.

Bárki kerül nagy-nagy bajba,
segítségét Ő önként adja.
Másoknak boldog mosolya
tetteinek a jutalma.

Ha Ő maga kerül bajba,
mások mindég segítenek rajta!
Bárki kerülhet gondba, bajba,
segítését így visszakapja!
.

Barátom Sándor panaszkodik

a főorvosnak: - Mire gyanakodik

Sándor, mi az a nagy probléma?

- Mindenen idegeskedem, pocsék a

hangulatom, doktor úr. Diszkrét

a fődoki. - No, de miért? - Mit miért!!!?

Amennyire megváltozott a műsor,
annyira a világ is, a sok hűhó
után ma már csak a komédiások
elmés csapatát veszik igazából
komolyan a tévét néző emberek,
míg a politikusokon nevetnek…

- A nyugdíjas kolonc,

én attól félek doktor

úr a legjobban, engem

majd élve temetnek el.



A főorvos kezébe

temeti a fejét. - Ne,

sohase féljen ettől,

hogyha én kezelem Önt...

Tudod, aki kell, az az erejével,
és a gyengeségeivel együtt kell.
Tudod, aki kell, átölelve
érdesen simuló karjaival kell.
Egy létezéssel, összeforrt lélegzettel,
háborúval és békével,
minden hibájával és terhével,
az eszével és a szívével, kell.

Az örökkévalóságig hallható,
bódult állapotba ringató,
dallamos hang, ...

Amióta megnősültem,

csupa öröm az életem,

mivel megfiatalodtam.

Ma olyan, mintha valóban



újra csak tizenhat éves

lennék. Ez úgy lehet kérem,

\"wécében\" cigarettázom,

s mélyen titkolom, hogy iszom...