A fák testét nézd meg egyszer, míg égi,
piros szemben széljelző alkony ég,
és ösvény vár sötétet, észrevétlent,
s eléd perdülnek virág-hópihék.

Szomorúak az össze-vissza ágak,
s bánatot sejtet a törzs, pikkelyes.
Egy csillagsort még visszahoz az emlék,
de érzed: csillagtalan este lesz.

Néked és rólad szól az avar ...

Volt nyarakat viszek olykor magammal
új nyáron át, s egy kertre gondolok.
A kártyázók körülülték az asztalt
(szívszorító: már mindegyik halott).
Engem főleg a lapok érdekeltek
kezükben, akkor: rajtuk mi a kép?
Makk alsó, felső, tök ász, király, dáma..
Megcsodáltam kis életek hitét, -
de elhúzódtam tőle. Mire vágytam?
Messzeségre, melyben ...

Cselló hangja lágyan szól a hangulatos estben
lassan szétterjedve az éjbe dermedt környéken.
A Nap eltűnik a túlparti hegyek mögött.
A táj lassan az éj sötétjébe öltözött.

A zene által művészien aláfestett hangulatban
verselek az erkélyünkön csak úgy, pusztán magamban.
A Balaton már réges-régen nyugodt álomba merült.
Csak egy-egy ...

Színpompás, forró nyár van. Szinte hét ágra süt a Nap!
Előttem a tóparti úton egy kis zöld gyík átszaladt,
azaz csak szaladt volna, ha tőlem meg nem ijedt volna.
- Kis gyíkocska! Ne félj tőlem! Téged én nem bántalak!

Rám meredt. Úgy tett, mintha engem értett volna,
majd egy gyors mozdulattal tűnt el a bozótban.
Utamat jobb érzéssel szívemben ...

\"Álmatagon tekint\" ránk az ébredező Badacsony.
Mintha még aludna,
\"szemeit\\\" álmosan dörzsölgetve néz rá a tóra,
a nyugodt Balatonra.

Reggel van. A fonyódi mólón magam ülök.
Előttem sok kacsa van a vízen.
A nemrég felkelt Napból szelid fényözön
lassan terül szét e szép vidéken.

A tavon vitorlások jönnek-mennek.
Kacsák a vízen ...

Ezernyi szépséged ragyog a tájon.
Balaton! Te szép vagy, mint az álom!
Mosolyod mindenkit magával ragad!
Szüli a lelkemben e verssorokat.

De ha a haragod kifejezed,
hullámzással mindenkit fenyegetsz,
aki nem tudja, hogy kell veled élni,
mire kell nálad feltétlen vigyázni!

Ám ha a szabályaid betartjuk,
Tőled csak szépet, jó érzést ...