Mottó:
„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert a jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti
Isten kezét el nem kerülheti…”
Petőfi Sándor: A nép nevében. Részlet.
...

A látszatoknál színlelik: nem látják,
hogy látszatok. Elfogadják: való, -
pedig tudják, hogy felgyűlt a hazugság,
s ez százezer jelből jól látható.

Más rendszer osztott nekik diplomákat, -
s ezekre mint kerültek szégyenek?
Hálátlansággal együtt becstelenség.
Kinek Országa jött el? Kérdezed?

Én kérdezem, bár tudom: válasz nem ...

Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség ...

A Nap hétágra süt fenn a felhőtlen égen.
Vadkacsák hűsölnek egy nádas tövében.
A nagy melegtől a békáknak nincs kedve brekegni
és az embereknek sem innen, a strandról elmenni.

Az égen gyönyörű felhők úsznak,
bárányfelhők és más formájúak.
Hétágra süt az egyre erősödő Nap.
Az emberek a vízben vigán lubickolnak.
Az idő telik. Egyszer csak eljön az este.
Ki-ki a párjához húzódik csókjait keresve.
Akinek úgy adódott, hogy nincsen párja?
Az is törekszik a vágyott társaságra.

Leszállt az éj, sötétség fedi a tájat,
takar minden szépet, jót és fedi a rosszat.
Engem, mint minden embert az foglalkoztat:
azt már tudjuk, milyen volt a ma, de milyen lesz a holnap?