A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a csillagok fénylenek az éji ...

Burka lehullt,
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,

s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:

- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,

mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!

Érlelt a nyár,
az ősz elért,
sors-koppanást
rám ...

Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...

Élvezem a tavaszi csendet,
a végre eljött jó meleget.
Katica sétál egy zöld levélen,
a táj fürdik a Nap fényében.

Élénk fény táncol a környéken,
a tavasz tombol e vidéken.
A tombolásért nem haragszunk,
mert kikelet, rád már bizony vártunk!

A tél könnyen adta át a helyét Neked.
Nem nehezítette a helyzetedet.
Amíg ezek jutottak az ...

A még gyenge napfény simogatja lágyan
a kert zödlülő növényeit, fákat.
bokrokat, az egész melegedő tájat.
Gyere, gyere kikelet! Csak rád várunk már!

A télnek, bár eddig még gyenge volt, jó lenne, ha vége lenne.
A tavasz már eljöhetne. Még több színt vihetne a környékre.
Adja a jó Isten, hogy az a vágyam beteljesüljön,
hogy a kikelet arasson ...

Hideg szél táncol a télvégi, olvadozó talajon.
A Nap fénye még gyengén világít a tájon.
A tavasz még nincs közel, de már távol sincsen.
Bágyadt télvégi fény ül mindenütt köröskörben.