Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!

Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.

Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.

Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...

Ablakomból gyönyörködve
cukortáj ötlik a szemembe.
Az ágak, fák komor feketéje
hóval fehérítetten néz az égbe.

Körös-körül mindenütt, amerre a szem ellát
porhó takar házat, bokrot, füvet, fát.
Körös-körül amerre a szem ellát
a tél csendben vette vissza elvesztett uralmát.

Halász István
Pestszentlőrin c, 2003. január 05.

Brumimaci szívesen bunyózna.
Bokszkesztyűt örömmel húzna.
Épp arra ment a könnyű róka
és ,,beleszaladt" egy próbapofonba.

Nagyot repült a szegény róka
nyekkenve a földre pottyanva.
Beosont a hátát fájlalva
a mackóékhoz a barlangba.

A búját sírva a róka elmondta.
A papa a fiát kérdőre vonta:
- Mit csinált Neked a rókakoma?
- ...

A jó könyv biztos mérték,
nagy irodalmi érték!
A rosszat, a talmit el kell vetni!
Mérgének nem szabad hatni!
Nehéz belőle kigyógyulni,
csak a bölcset kell elfogadni,
mert nívósan kell szórakozni,
élni, lenni, mindég tanulni.
A jót kell magunkba fogadni!
A szépet kell szívünkbe zárni,
lélekben jóvá, széppé válni!

Halász ...

Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt ...

Az egészség a világon legnagyobb kincs.
Ezt talán akkor érezzük, ha már nincs.

Nagyon könnyű elveszteni
és milyen nehéz visszaszerezni!

Éppen ezért legjobb rá vigyázni,
mert ekkor nem kell visszaszerezni!

Az egészség közös kincs,
a hiánya közös kín!

Halász István
Budapest, 2002. október 18.