Anyag, s Idő teremt. Együtt. A Szellem
létezik-e, s játszik a Végtelennel?
Erről tény nem szól, - mit képzelet átad:
csak az, mit hisz tudatlan ösztönállat
(tudósban is, lehet Lombikok Atyja,
ki Nobel-díját végül learatja,
vagy író, ki a Parnasszusra lépett,
s jobbra-balra küld el hegyi beszédet).

A Szellem? Ilyet megformál az ...

Kakukkfű illat emléke a tájon..
Hol vagy, Tavasz, álmot ébresztő Álom?

Hol vagy, fényvizek tükréből kinéző,
kéklő égbolt arc, csodát hívő, kétlő?

Hol vagy, Idő, Te, égő szemű Ének,
zöld zengése szél hozta Messzeségnek?

Hol vagy piros Szépség, vágyaddal? Hajnal
felnő majd benned, virágdiadallal?

Hol vagy, Te, Táj, mely ...

Hatalom gombot megnyom.
Gőgös parancssor rád szól.
Diktátorról kiáltoz,
ki maga is diktátor.

Bunkó szól becsületről:
a milliárdos tolvaj.
S már nem sunyít: dicsekszik
a lopott közvagyonnal.

Telefonból okos lett, -
de, akik látnak, tudják
mi van a kobakokban:
iszonyú tudatlanság!

Emléket, igazságot
újragyúlt század ...

Csillogó könnycseppek....
vajon mit jelentenek?
örömöt vagy bánatot?
fájdalmat vagy boldogságot?

A lélekből fakadnak,
a szemekből indulnak,
végig folynak az arcon,
utat törve a harcon.

Titkolni nem lehet
erről senki nem tehet,
majd hirtelen eltűnnek,
ha az érzelmek hűlnek.

Emberek vagyunk,
ezért néha sírhatunk,
nem baj ha ...

Itt-ott fények csillannak a még alvó ágakon
és terülnek szét a milliónyi hófolton.
Meleg szobából nézve mintha télvége lenne,
de egészen másként érzem a kertünkbe menve.

Szabadba kimenve érzem igazán a télnek létét,
arcpirító erővel csípő hideg jelenlétét.
Igaz, hogy még január van, tart még a tél, messze a tavasz,
de hogy nemsokára ...

Egész univerzumot nyeltem le.
Csiklandoz a Tejút hulláma,
a nyelvem végén ott guggol a menny,
beugrani készül a gigámba.

És belül? Kincseim hol hevernek?
Nem látod? Mondod csak űrt tapintasz.
Kérlek, nyisd tágra vizslató szemed,
találd meg, nyújts számomra a vigaszt!

Mert, ha színarannyal kivert lelkem
neked sem több már, mint szürke ...