És ím…

Hamis próféták jöttek,
csillagokon taposva hirdették:
- Eljött a pillanat!

Kerekasztal lakktükrében mosolygott,
ideák leple mögé bújt, idegen akarat:
- Miénk lesz a szép új világ!
És ím…
…az övék lett.

Hópihék lassan szállnak a légben.
Buksi kutyus nézegeti csendben.
Megpróbálja azokat bekapni,
de a szájában kezdenek olvadni.

Elmélkedik. Mi ennek az oka?
Félrevonul lassan egy sarokba,
Onnan csodálja a havazást
nem találva ennél jobb szórakozást.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. november 28.

Kicsi testben oly sok bánat,
Letépi a hattyúszárnyat.
Szívem nem tud csak szorongni,
Félek megszűnik dobogni.
Csak a tükör néz vissza rám,
És már megfájdult a bokám.
Testem gyenge, lábam megállna,
De most foutté van a próbába.
Otthonom csak baletterem,
Már nem vagy a másik felem.
Nézd!
Lelkem a mozdulatom,
Titokban te vagy ...

Sebzett világban torzulnak az arcok,
egymást követik az eszeveszett harcok,
megdermedt szívekben már nem nő szelíd virág,
ó, mondd Isten: mivé lett a világ?

Fakuló érzelmek, csendből kitörő zajok
az ember a fájdalmaktól vacog.
De te ki ha olvasol ígérd meg nekem:
legalább te nem gyötröd majd azokat kit szeretsz!

Költőtársaim verseit olvasom.
Lelke szépsége ragyog a sorokon.
A líra, amelyről ily szavak zengenek
csodálatos értéket ad életünknek.

Tudjuk-e fogadni nyílt szívvel
az ilyen hatalmas értékeket?
Szerintem igen.Ezekre szükség van
gondokkal terhelt mindennapjainkban.

Ameddig ez kell, addig költő verselj!
Töltsd be szívünket strófáid ...

Itt a tavasz! Kék az ég!
Csiripeli a veréb!
Cserepekben a virágok
a Naptól kapnak fénycsókot.

Az égen felhő nincsen.
Szemem pihen e szépségen.
Tavasz terül szét a tájon.
Oly szép minden, mint az álom.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. május 29.