Estéli csendélet tavasszal…

A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre,
A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme.
Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya,
És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya.

Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap,
Enyhe szél fúj és esőszagot hoz….. sötét, beleharap.
Az ...

Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
Ez bizony része az életnek,
De van, ki nem tud szeretni
És aki nem mutatja ki.

Nem tud örömet szerezni,
Aki azt nem mutatja ki,
Pedig része lenne életnek,
Látni, érezni, hogy szeretnek.

Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc

A Nap ki-kikacsint a felhők közül
erre a gyönyörű, csendes vidékre
és a látványnak oly nagyon örül,
hogy melegét küldi le földünkre.

Minden szinte felragyog, hisz vége már a télnek.
A növények feléledve bimbóznak.
A természet a téli nyugalomból felébred,
mert már tavaszi, meleg szelek fújnak.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. ...

Hallgatom a madarak énekét,
ezt a csodaszép, változatos zenét.
ezt a rengeteg gyönyörű trillát.
amely a kopasz ágakon jön át.

Madártorokból csodálatos a dallam,
a természet ereje van e sok dalban.
A kikeletnek remek aláfestője
ennek a sok kis remekműnek az értéke.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. április 06.

Már jégcsap sor, nem zenél az ágon,
Nincs már ereszen és sehol máson.
Pocsolyákban, már hullámzik a víz.
Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz.

(sedoka)
Hó nincs, jég sehol,
A nyári út még sáros,
Tavasz jötte nem kétes.

A hó elolvadt,
Tócsák sora az utcán,
Nap fénye felszárítja.
*

Gyerekek, bizony hazafelé nem ...

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros…

Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon,
Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón.

Úgy volt az, ahogy volt,
Kinn a tanyán réges régen,
Ma más ott az élet.
*
Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni,
Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni…
Majd, mint ...