A pákozdi obeliszk benyúlik a túlsó part zöldjébe
dicső múltunk egyik nagy eseményére emlékeztetve
nagyon szépen illeszkedve be a mai életünkbe
utalva a hősi múltunk rendkívül nagy történésére.

A ragyogó Nap is szépen fénylik az emlékművön,
majd lassan végig siklik a túlsó parti sok-sok zöldön
és a partok menti szigetszerű nádas ...

Átélés: sedoka -ban…

Hallatszik, erdő
Zaja, új reményt mesél.
Megújulás ideje.

Sarjad a levél,
Szél jön, erdő meg üzen!
Legott nagy, lombkorona.
*

Szellő, már virgonc
Lombosodó ágak közt.
Bokor… madár bujóda.

Csepegő eső
Itatja a rügyeket!
Szomjúságoltó felhő.
*

Sercegve perceg
A réten a ...

Az ezüstben fénylő holdvilág jól kitágította
A sötét éjjel láthatóságát... megvilágította.

Ezüstös fény ragyog,
Holdfényben úszik ég és föld.
Vak sem tévedhet el...
*

Látható volt a sötét is valószínűtlenül,
Csak az a mélységes csend volt... valószerűtlenül.
Semmi nem volt várható... jóvátehetetlenül.

Szikrázó ...

Azt hiszed: hogy előre halad,
Pedig elfogy mindig a nap.
S nem tudod, hol a vége,
Elpazarolt aprópénze,
Életednek a nap.

Ezért hát, ne légy szeles
Oly sok, ami felesleges
— mégis töröd magad utána,
hogy a végén majd megbánva,
Mondd, éltél: minek, és hiába!

Rossz sorsodért, mást okolsz,
Hamis vádakat, feszt koholsz,
Közbe magad, ...

Szemébe belefelejtkezel,
Úgy érzed, megérkezel
Közelében otthon vagy!
Az ő szíve oly nagy
Szeretete be, és kitölt
Vele átéled az időt!
Minden egyes percet
Ha szereted, és ő szeret!
Nem vágysz, gondolsz másra!
Mindig csak, őrá magára!
Óhajtásod minden szavára
Reszketve vágysz
Ő szeretet, a vágy!
Melletted, legyen, lehess,
Ő a ...

Tavasz kezdete – tankában…

Megérkeztek már
A vadludak. Híg tavak.
Idő, már langyos.
Szép a táj, napsugaras,
Erdő, rét egy sem havas.
*
Diófán, varjú
Szembe- károg világgal.
Még nincsen dió.
Ott a rügy faágakon,
Bomlik majd szívszárnyakon.
*
Gólya korán jött,
Párját várja, kelepel.
Fészekjavítás.
Fűszállal ...