Múlt és jövő közt, kik középen álltok,
S kiket ez ünnep, mint ezüst halom
Emel magasra, honnan messzi láttok,
Boldog látványt kíván néktek dalom.
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok
Még szebb jövő, még dúsabb jutalom.
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég,
Szeretetünk is hadd legyen ajándék.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Az embernek ének örzi az időt,
az tartja számon minden eleinket.
Hallass meg egy semmicske éneket,
s szíve járását hallod az időnek.

Hiányzik!
Hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért.
Hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért.
Hiányzik a tekinteted, mikor rám néztél elpirultam.
Hiányzik minden veled töltött percem.

Elmúlnak az idők,
Röpülnek az évek,
De még mindig van egy érzés
Mikor a szemedbe nézek,
S úgy érzem, e érzés
Sose fog elmúlni,
Mindaddig, míg lelkem
Szerető szívemben lakik...

Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.
Nincs az a betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.
Nincs az az ajtó, amelyet a szeretet fel ne nyitna.
Nincs az a szakadék, melyet a szeretet át ne hidalna.
Sem bűn ,amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.
Nem számít milyen mélyen gyökerezik a gond.
Milyen reménytelenek a ...