Elfonnyadt szerelem illata kisér
Örök hallgatás legyinti a tó fekete tükrét
Hideg szelek sodrában állok ijedt szemekkel
Virágos ágra hullott beteg csillag a lélek.

1930

Messze tájon lankát, dombot
Áthímez a hold sugára -
Mesélgetve csak a nyárfa
Virraszt egyre.

Alszanak a fák, a bokrok,
Álmok közt a hajnalt várják,
Sóhajtoznak a madárkák
Néha-néha.

Pajkos patak hullámai
Sugdosódva tovamennek;
Bús meséjét szerelemnek
Szövik dalba.

Halk lelkemen ...

Hidd el, Calvus, hogy ha a csöndes, síri lakónak
némi nyugalmat vagy bármit is adhat a bú,
mellyel visszaidézed a hajdani, drága szerelmet
és a barátság szép, tűnt idejét siratod -:
Quintiliád nem búsul időnek előtti halálán
annyira, mint ahogy e hű szerelemnek örül.

Utcákra és terekre
szálldos a könnyü, halk hó
szitál és leng kavargó
pelyhe.

A végtelent söpörve
táncol, újra meg újra,
végül fáradtan hull a
földre.

Az álmosarcú nagy sík
fölött halotti formán,
tetők, kémények ormán,
alszik.

A csend világa áll ma.
Kinyújtózik a földön
felejtő, ...

Róla hiszed, hogy örökre eszében tartana téged?
Róla, ki ágyadból tengeri útra szökött?
Kapzsi gazember dobja csak el vagyonért szeretőjét.
Hát ér annyit a dús Afrika, hogy te zokogj?
Ostoba nő! Hittél, mikor esküdözött az egekre?
Már bizonyára derűs, új szerelemre talált.
Szép alakod van, a pallasi művészethez is ...

Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S ...