Összegyűrt párnák közt keresem a holnapot,
Az illatod, mit a tegnap itt hagyott.
Kimondott és elrejtett szavakat kutatok
kusza álmok között,
hisz hiányod miatt a magány,
ágyunkba költözött.
Ne hagyd, hogy karom a semmit ölelje át,
adj nekem ezer boldog éjszakát.
Felhő nélküli eget ígérj még nekem kérlek
még ha nem is lesz ...

Tünde fények ragyognak az égen,
A néma égbolt csodaszép.
Nem éreztem ilyent régen,
Elvarázsol egy álomkép.

Messze sodort az élet árja,
Eltűntél egy perc alatt.
Szivem most a poklot járja,
Az idő állva maradt.

Csak bámulom a csillagokat,
S magam karodba képzelem.
S ha te el is hagytál,
Érintésed soha nem feledem.

Szeretném látni,ahogy
Lassan elkezd vetkőzni.
Leveti kabátját,ruháját.
Elcsendesül körülötte minden.
Ahogy az ágyra fekszik,
Elengedi vágyait,
Lehunyja igéző szemeit.

Szeretném látni,ahogy
Reggel felkel,tekintete
Bejárja a szobát.
Ahogy magára ölti munkaruháját.
Csókját érezni ajkamon,
Mikor kihajolok az ...

Még nem láttalak,
pedig lehetsz a fény
az áramló erő,
apró tavasz-pillanatban
egy ki nem gondolt legelő.

Még nem láttalak,
sok színes képből
próbállak formálni téged,
s lásd, hazuggá tenne az idő,
vágy-vitázó képességem.

Még nem láttalak,
hát szavakba pillázom
érzéki lényed,
és felküldöm a ...

Születtem,majd meghalok,
Magam mögött fájdalmat hagyok.
Ma még veled beszélek,
Holnap már csak a szivedben élek.
Nem várnak többé nappalok,
Az örök sötétségbe távozok.
Mostmár semmitől se félek,
Új világban szebb jövőt remélek.

Kegyes Istenem!
Sok néped közt szeresd a magyart,
más népeknél nem vagyunk alább,
rég elhullattál már hunt, avart,
mi általvészeltük múlt, galád
évszázadok szenvedéseit,
földünket dúlták más hatalmak,
mi mégis megmaradtunk híveid.
Utódaink élni akarnak,
itt Máriának országában,
a te uralmadban, magyarnak.