Létem, vérét hullató
Havon át sikló gyermek sikongás,
Elhomályosult tavaszi virág.
Ostobaságokat művelő
Megférfiasodott akácvirág.
Mit sem ér a játék, s komoly gondolat,
Rianása vagyok a kékeszöld jégnek,
Igaz létért késő kiáltó őrölt barom.

Létemben élek,
halálomban halok.
A kettő közt világgá kiálltom
hiú ábrándaim boldogságát!
Az új szerelmek régi véres csókokra
borogatás.
Testünkel éljük a jelent,
lelkünkel takargatjuk a múltat.
A test tévedése a lélek szenvedése.
Igaz csak egy van, mondják!
De hány?

Mondd, hányszor kéne hogy mondjam neved
Hogy megint nézhessem a szemed
Hogy simíthassam arcod
Mondd, meddig kell még tartson?

Az, hogy nem lehetek veled
Hogy nem foghatom meg a kezed
Hogy mindig sírva alszom el
Ez meddig tart még? Mondd el.

Meddig várjak még a boldogságra?
Meddig rád, vagy másra?
Meddig érezzem még a ...

Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számra a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számra a szerelem határos a szeretettel.
De van ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami -bármi!- potenciális érték - Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak:marakodva ...

Karácsony csillaga, titok-szép éjszaka,
Hívón világít a templom ablaka.
Szívekben remeg a várakozás,
Béke és öröm a találkozás.

Sejtelmes vakítón csillaglik az ég,
Kristálytisztán hideg köröttem a lég
Hófehér gyöngy pereg az arcomra,
Óvatos-puhán születik a csoda.