Szívem, s lelkem ismét kihalt;
Megint nincs miért küzdenem.
Belülről érzem a vihart,
Mely bennem tombol szüntelen.

Falba verném fejem – nem félteném!
Kiáltanék, de elcsuklik hangom.
Bármily szép lány rohanna most felém,
Elküldeném; engem ne akarjon!

Magam sem értem, hogy mért könnyezem;
Ez is csak egy a többi más ...

Billegek egy sziklaszirten állva,
S merengek az üres mélység felett.
Eldöntöttem, hogy nem leszek gyáva;
Csendben leugranék, de nem merek.

Az emlékeim most leperegnek:
Minden jó és rossz, ami eddig ért.
Az angyalok magasba emelnek;
Talán hálás leszek nekik ezért.

Billegtem egy sziklaszirten állva,
S merengtem az üres mélység ...

Harmat lepte fűben, nyári hajnalon
Csak nézem, amint föléled a Nap
És fekszem csendben árva domboldalon
Arra várva, hogy megpillantsalak.

Körbenézek e tarka-barka tájon;
Lágy szellő érinti meg testemet.
Becsukom szemem, nem hagyom hogy fájjon
És képzeletben megérintelek.

Majd bárányfelhők suhannak az égen;
Számolom őket és a ...

Nem szerethetlek,
pedig minden csodás lenne,
ha végre éreznélek
remegő kezemben
és kimondhatnám
végre a mondatot:
oh Istenem,
milyen boldog vagyok.

Nem szerethetlek,
mert Te nem szeretsz;
én nem feledlek,
tán Te sem feledsz
és átérzed majd egyszer
amit én örökké:
az igaz szerelem
sosem válik köddé.

Nem ...

Könnyen könnyezem mióta…hagyjuk!
Minden rendbe jön, ha letagadjuk.
Legalábbis mondják az öregek:
Az idő begyógyítja a sebet.

De mégsem. Hisz olyan régen történt
Mikor szívem darabokra törték.
Azóta csak keresem önmagam
És keresek boldogságot, ha van…

Könnyeim eláztatják e lapot,
De ki kell bírni! - csak még egy ...

Fekete felhők közül a Nap piros kendőjét lobogtatva
néz ki a felhőktől ázott, tócsákkal telt alföldi tájra.
A felhők fekete haragja az eget majdnem beburkolja.
Ma már egészen biztos, itt jó idő nem lesz, remény sincsen arra.

Egy-egy tanya szürkésfehér árnya látszik a néma, sáros világban.
Az emberekés állatok a legteljesebb ...