A feledés homályába merülök
Az örök vadászmezőkre kerülök
Ott gyönyörű és szép az élet
Nem tudok elrontani semmit, de tényleg

Legjobb barátom ez a fegyver
Beszélek hozzá, és használom egyszer
Mert mindent elrontok tényleg
Ezek nem csak kósza tények

A szél a fáról letört még egy ágat
Az élet ettől meg nem ...

Azért nézz vissza felém kedvesem,
Ha már el kell menned, hiszen
Tudom az élet olyan kegyetlen,
De ott lesz, véled lesz szívem,
Mindig, minden percben, mikor dobog
Érzem a ritmusát is
Életednek, mely az életem,
Sóhajod, mely sóhajom is....

Azért is vannak az égen a csillagok,
Hogy a rács mügül, ha kinéznek a rabok,
Legalább a lelkük, az hadd legyen szabad,
Ha már a testük, az odabennt rohad!
Óh, Istenem miért van hát e kettősség:
Szabadság és rabság-micsoda ellentét!
Nem embernek való-mégis ember teszi:
Hogy az embertársát a börtönbe veti...
Mindezt gyávaságból, merthogy ...

Váratlanul ért,
hogy csodálhatok még
eleven tündérkönnyeket
márciusi fa éledező ágán,
rügyező gallyakon üde,
ragyogó esőcsöppeket...
és az, hogy mégis,
mégis gondoltál rám,
megmelengette szívemet.

Csak szavakat írok neked,
és messziről küldök hozzád
életjeleket,
oly távolra nem röpíti a szél
néma gondolataimmal az
érintésemet...
Pedig
jó lenne puhán megsimítani
mindennapoktól törődött
kedves arcodat,
jó lenne, ha hallanád
lelkemből neked kottázott
őszinte dallamaimat.

Ültem a peronon s merengtem magamban;
Majd egy lány szoknyája libbent el előttem.
Egy gyönyörű lány, ki pettyes kalapban
Haladt felém; s azt hittem megőrültem.

Hosszú combjain megcsillant a napfény,
Elsuhant előttem könyvvel kezében,
Valamit éreztem, mintha tán szebbé
Változtam volna csillogó szemében.

Lepihent egy padra, arcán ...