Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt ...

Tudtam,hogy kedvemre való vagy,
Mert te is utálod a művirágot,
És a boldogságot:
Ha a rádióban hallod, hogy gyere haza,
Mert a kisfiunknak nincsen apja..
A szirupot,
Mely a való dolgokat eltakarja...
Tudtam, hogy téged szeretni foglak,
Mert szereted a szókat,
Ha igazat mondnak...
És a szád csókolni tud szenvedélyjel,
Szikrázó ...

Várni a percet...
Órákig, napokig várni a drága percet,
Ami ha kell:szívet melenget,
Ha kell rózsaszínű szirmot
Hullajtgat szemedre, szádra,
Ebben a megkövült, csupa durvaság,
Idegenség vad-világba'...
Kedves szellőt idézget,
Veszekedett viharban-
A jót, a kedveset meséli, mikor
Körötted mindenhol csak baj van...
Örök ...

Én nem így akartam!
Én ordítani akartam,
amikor kiléptél az ajtón!
Ránk csorgott a jelen,
a búcsú pillanata.
Én meg nem tudok búcsúzni...
és megláttam szemedben a fájdalmat!
Megijedtem s hagytam, hogy menj!
A Csönd maradt csak odabent velem
(ahol nemrég még a szerelem beszélt)
szorító végtelenbe nyúló,
némán zokogó ...

A csöndemben most nincs más, csak Én
és amit beleviszek. És most legmerészebb
női lényemből húzlak elő, mert félek, hogy
elveszítelek vagy elveszítesz vagy elveszünk...

Mert néha, amikor nem látlak, elszomorodom
és átölel a fájdalom. Az évek most tompán
zsibbadnak bennem és csak céltalanul sétálok
nélküled. Félúton megállok, ...

Dimbes-dombos vidékeden
autóbuszról körülnéztem.
Bölcsen őrzöd a sváb múltad
a jelennek jó példát mutatva.

Szemeim megpihentek szépségeden,
a természeti értékeiden.
A műemlékek gyönyörű jelene
a múltat a mába vezeti be

és példát mutat a jövőnek
a jelennel kart karba öltve.
Miközben a községben sétálok
az ...