Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg tél,
Mindenki a legjobban ettől ...

Lehetsz bárki csak fedezd fel magad!
Mert ha okosnak születtél,
Nem a szépség a külső ami számít,
Az eszeddel elérhetsz bármit.

Csak küzdj míg meg nem érzed,
Hogy fontos vagy és szeretnek téged.
Menj csak rendületlen járd az utad,
Míg beléd nem ég a tényleges tudat.

A tehetségeddel élve lépsz utadra,
Sokan fojtanának téged ...

Menj csak nyugodtan, pillants vissza,
Távolléted fáj, hangod mégis tiszta.
Mikor itt voltál gyorsan telt az idő,
S hatalmába kerített egy furcsa erő.

Itt hagytad nekem az ízed és az illatod,
Az érintésed az mi mélyen meghatott.
Félek! mégis elrontom a szád ízét s az illatod,
S szemednek szikrázó sugarát mi belém hatolt.

Puha bőröd ...

Kinek van hatalma?
Talán az embernek?
Vagy akit mindennap félholtra vernek?
Nem számítanak itt a szavak csak a tettek!

Mert ahol fegyvert nyomnak a gyerekek kezébe,
Úgy csecsemőket dobnak könnyen a szemétbe.
Ők élnek tovább vígan ártatlanul,
Mi pedig ezek miatt kelünk kialvatlanul.

Ahogy gyereket nevelnek egy jómódú ...

Ismét csak várok,
Az idővel harcolok,
Ennek hatására a lapra karcolok
Nem felejtem el arcotok.

Részegek jönnek a váróba lassan
Padon ülve elalszanak halkan
Hajléktalanok üvöltenek kint a parkban
Ránézésre olyanok akárcsak Tarzan.

Mellém ül egy ember elég ittas szegény.
Kiáltva kutatja szatyrát ő igen kemény
szatyrában ...

Komoly esély van rá hogy belehalsz az életbe
De te mégis mész előre folyton csak kérkedve
Akik bandába verődve bármit szétszedne
Különbnek érzed magad bárkinél pont te!

Én meg csak itt ülök s írok minél többet
De mégse verem el azt a gyönge hölgyet
Vagy verném be téglával a kirakat üvegét
Mert én talán sejtem az igazság ...