Bágyadtan néz a nyár,
arcára avar ül,
levetkőzött fákkal
békésen szenderül.

Elcsitul a rigó,
varjú lesz a dalnok,
besurranó Őszanyó
átveszi a lantot.

Zümmögő széllel jön,
fakó napsugárral,
betakar ő mindent
ködös fátyolával.

Szeméből dér pereg,
csipkét ver a tájra,
hófehér ruhát ...

Sok ezer szálat szőttek az évek,
szívedből szívembe Édesanyám,
mindegyik szál a legféltőbb kincsem,
az út,mely mindenkor Hozzád talál.

Éhezve nyúlok mindig utánad,
mert szeretetből soha nem elég,
remeg a lelkem ősz mosolyodért,
félek,hogy ez majd egyszer véget ér.

Tavaszt szeretnék testedbe zárni,
rügyeket bontó ...

Ha lelkedre őszi levél hull,
szemedből bánat könnye pereg,
én szeretnék a lelked lenni,
hogy mosolyogjon két szép szemed!
Arcodra rajzolnám a nyárnak,
víg,madárdalos tarkaságát,
elűzném a hervadó ősznek,
halálszagú,bús komorságát.
Szívedben mindig sütne a Nap,
a szerelmemnek égő heve,
soha sem aludna ki a fény,
mert ott ...

Kedvetlen nappal az a reggel,
délelőtt megint előrébb jött,
már egész közel, megcsókolt
a reggel, atmoszférateremtő
zúzmarafelhő száll felém a kémialaborból
kikandikáló életszerűséget nevezném én el
már-már kivillanó esőfelhő-szerelemnek
pénteken.
De még nincs ott, ahol tolongani kell
atomjaikra bomolva a ...

Beszélsz velem, hallom, csak üres szavak.
És most ez a zárható kapu.
Elveszettnek talán a boldogság.
Akarom, hogy neked, de a félelem tart vissza.
A félelem, hogy megint csalódott.
És akkor én világom ismét romokban hever.
Mondd csak, mi volt az összes, hogy az egyetlen cél?
Talán ez volt az egész csak egy játék?
Hogyan lehet elfelejteni ...

A hajnal fényei villannak fel a szobánk ablakán.
Éjpaplanos álom ül a házak árnyán.
Éjjeli álmaink tűnnek az ébredésnek lassú szárnyán,
az új nap tündére világosodó álomvánkosán.