Nyílik, s kitárul a világ;
a tó, a rét, s a messzi fák.
Egyszerre lesz minden a tiéd,
elfog a vágy, úgy megérintenéd.

Fölötted ragyognak a csillagok,
s te kiáltanád „szabad vagyok”.
Szemeidben fénylik a Hold,
ilyen gyönyörű, még sohasem volt.

Ujjaid közt hegyek férnek el,
hallod, ahogy egy madár víg dalt énekel,
s ...

Néztelek, suhantál felém csinosan, és lengén.
Kavargott, úszott csábos illatod, zsengén ölelt
Engem, s kávédnak zamatillata Tégedet,
Jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam.

Habbal forrón, édesen, - nélküled álmodnék, - de
Miattad, s kávédtól felébredtem, - jólesett!
Szerelemre-lángra lobbantasz, - járt az eszembe,
Hozod ...

Sárgulnak a levelek
és hullanak a gyepre.
Megjött az ősz. Ez a jele.
A Nap most már igen gyenge.

De az ősz még nem a búcsú jele.
Megvan ennek is a maga szépsége.
A szőlőfürtök erővel tele.
Számba csordul mindnek mézédes leve.

A rengeteg, sokféle gyümölcs kizárólag szüretre vár.
A tél nyugalma, a szép tavasz, a ...

Lassú elmúlás vár rám,
Hervadok, akár egy kis virág.
Melyben gyönyörködni oly' csodás,
Fájdalmam nem érzéki csalódás.
Könnyeim elapadtak rég,
Nem tépem emlékeim szét.
Töviskoszorús szívem
Sajog és fáj szüntelen.
Papirra vetettem sorsom:
Egy hatalmas gyertyából
Peregtek könnyeim
Fekete pohárba, s ím
Itt vagyok még, de ...

Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...

Ezüstszalag a szeretet,
Összefogja a kezeket,
S kinek szívét ragyogtatja,
Új irányba viszi sorsa.

Vihart űző levegője
Békességet hoz a földre.
Ez a bűvös ezüstszalag,
A szív és a kéz tiszta marad.

Egymás mellett majd boldogan
Múlik éltünk, s időnk rohan.
Összeköt teremtő erő,
Mindenségbe felemelő.