Megbántott szívünkben örömök halnak,
boldogság madara görnyedezve jár,
dermesztő szavaink ködfátyolt varrnak,
s homályba fakul a zsibongó nyár.

Csendes lesz minden,de érezzük egymást,
hisz egy sebből vérzünk,egy a szívünk,
a kiégett lelkünk talál majd forrást,
hogy újra éljen a hamvadó hitünk.

Szeretném oldani szavaim ...

Kósza vágyak éjjelén
nem jut szememre álom.
Én vagyok; egyedül csak én
ki a helyemet nem találom.

Függöny lebben, hűvös a szellő,
megérinti arcom.
Odakinn kopog a nyári eső,
s én itt benn vívom harcom.

Csak én vagyok egyedül,
ki ma egyedül vagyok;
ki az életbe menekült,
bár lenne most halott.

Kit a holnap ...

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon, ...

Csillogó fény aranyporként fedi a tájat.
Ezen a bágyadt napfény lassú táncot járhat.
De csak járhat, mert lassacskán fáradtan szétterül.
A környék némán fagyos dermedtségbe merül.

Csodálatos ez az elképesztő színpompa!
Tekintetem az ablakunkból magára vonzza.
A levelek sárgájába itt-ott még zöld vegyül.
Meleg szobánkból csodálom ...

Most szeretnék napfény lenni,
jégszíveket melengetni,
melengetni, dédelgetni,
szeretetet belevetni!
Belevetni, ápolgatni,
sugarammal átkarolni,
átkarolni,megérlelni,
a jövőnek megőrizni!

Most szeretnék csillag lenni,
rossz lelkekbe beragyogni,
fényt bevinni, megágyazni,
gonoszságot elaltatni!
Elaltatni ...

Rohanok hozzád,üvölt a szél,
romboló moraját küldi a tél.
Hajam cibálja,arcomba csapja,
vad leheletét bőrömre varrja.

Csípős,fájdalmas minden szúrása,
csontig hatol ropogós fogása.
Szívem markolná,de nem bír vele,
izzó szerelmed csókoltad bele.

Mit neki vihar csattogó foga,
szerelmem úgy se győzi le soha.
Szemednek ...