Köszönünk mindent amit te adtál,
isten életed vette ezért te meghaltál.
Annyi szép dolog várna még rád,
de csak ábránd mert nem vagy már.

Örülnénk ha itt lennél velünk,
beszélnénk és jó lenne a kedvünk.
Most mindenki sír mert elmentél,
csak emlék maradtál pedig kellenél.

Érted sírunk át minden éjszakát,
sose fogjuk ...

Emlékül kapod e verset, hogy emlékezz ránk minden percben.
Ismerjük egymást szép idők óta és tudjuk miről szól már a nóta.
Mosolyodat nem fogjuk látni, de reméljük erre fog majd szállni.
Testedet megőrzik emlékeink és az emléket újjászülik.
Sajnos osztálykép nincsen, de ebből baj sincsen.
Néha napján azért látunk, de most jó egészséget ...

Annyira vártalak,
Olyan nagyon-nagyon!
Mit adjak, hogy itt vagy?
Önmagamat adom!

Először adom a
Testemet, lásd, íme!
Másodszorra pedig
Lelkemet,örökbe!

Ha mindez kevés volna,
Szerelmemet adom,
Hogyha viszonzásul
A mosolyadat kapom.

Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.

Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?

Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen reményvesztett vizein.

De jó ...

Átölellek, magamhoz szorítalak, édes szerelem.
Vigyázok rád, nem engedlek el soha, soha sem.
Nem az a fontos, hogy szeretve legyek,
Hanem, hogy én is szeressek.
Lelkem a dermedt álom után végre kinyújtózzon,
S szívem kietlen pusztasága virágba boruljon.

Ha van a szerelemnek istene, akkor a könnyeinkkel táplálkozik.