Gyakran sírt.
Mert senki se akart
játszani vele.
Mert mindenki
félt tőle.

Mert az volt a sorsa,
hogy másoknak néha
fájdalmat okozzon.
De leginkább azért,
mert őt meg soha senki
simogatta meg.
Gyakran sírt,
a cápa.

De a vízben
senki sem látta
a könnyeit.

Van, akik őrültnek gondolnak,
Szóval nekik kell adnom igazat?

Az emberek már csak ilyenek.
Véget vetettek lelki békémnek.

Miért hisznek szerencsétlennek?
Aminek tartanak, azzá leszek?

Attól tartok, hogy a halál csókolatlanul ér el,
Mire lassacskán banyává, vénlánnyá öregszem,
Nem elégszem én meg a Múzsa vállérintésével,
Nekem bálványozó, szorítva ölelő férfi kell!

De addig az általam felállított akadállyal
Szükséges megküzdenem, ha erkölcsös fiatal
Szándékozom maradni. Számomra a „másik oldal”
Még ...

Felfognom ezt hogyan sikerülne?
Vakmerő következtetésre
Jutottam, irányítanak minket.

Kiismeretlen lény az ember,
Befolyásolni könnyen lehet.
Közben Istenről bármit elhisznek.

Szabad akaratban reménykedünk,
Bár mégsem eszerint cselekszünk,
A tömeg parancsának engedünk.

Hamis prófétáknak behódolunk,
S ...

Lágy hárfa hangja
Szól a lemezlejátszón.
Önzetlen szakad

A hó, időtlen’
Osztja ég-hozományát,
Mint mennyei szent.

Fehér-szín csoda
Kéredzkedik be hozzám,
Ha ajtóm nyitva.

„Selyem-hóblúzom
Látod, milyen szép tiszta?
Tüstént rád húzom.”

Hűs takaróját
Gondosan beborítja
Az ...

Szürkeséget bocsátott ránk
Jó Atyánk, hogy ráébredjünk
Hiányosságunkra éltünk során.

Mindenki üresen születik,
Megfosztva a rőt mélységtől,
Mely elvezet a magasságig.

Megkaptuk, ami nekünk jár.
Az egész földkerekségnek
Elkerülhetetlen a halál.

Akár a rút varjú, úgy kárál
Az elégedetlen ...