Tizenöt éves vagyok,
És teljesen zavarodott.
Csapdába ejtett egy sor csalódás
Tizenöt éves vagyok
És először vallom az igazságot:
Nincs szeretet, csak imádás.

Engem semmi nem érdekel már,
Kócos hajam az égnek áll.
Rám tört megint a fásultság,
Hogy mennyire nehéz a világ.

Kedvem lenne egy álomhoz,
Nagyon közel a fulladáshoz
Bánom már hogy rosszul élek,
Majd' kiszáll belőlem a lélek.

Üldögélek itt és nézem a TV-t
Elvenné az ember megmaradó évét.
Mert nincs semmi ma már benne,
Ami nem engem, és engem keresne.

Harapdálom ajkam,
És elalszom halkan.
Már nem gyötröm magam.