Millió kövek egyike vagyok én,
A végtelen föld mezején;
Mellettem sziklák vannak,
Engem a bogarak békén hagynak

Engem csendben hagynak békén,
Csak a szellő éri testemet a végén;
Elfúj magasabbra, a hegyre,
Egy csodálatosabb helyre

A fűnek tengerén is magam ura lehettem,
Egy madárka látott,
mikor gondolatom pappírra ...

Varázsceruza mellettem írogat.
Egy költőtárs rója a sorokat.
Rímek születnek, a ritmus alakulgat.
Szív, szeretet közli gondolatokat.

Vers születik. Jó ellesni a pillanatát,
az alkotó, teremtő ihlet hangulatát.
Nagyszerű élmény látni a sorok vonulatát,
amely jellemzi az alkotó tiszta szándékát.

Megáll. Gondolkodik, hogyan is írja ...

Forró csókok a sírokon,
Meleg díványon langyos ölelés,
Mese az álarcosbálról
...és örökös rettegés.

Keresem önmagam,
kereslek benne téged,
s némuló hangorkánba
fullad a csendélet.

Ostoba szánalom,
melyet magam iránt érzek,
mikor a tegnapot bámulom
szív mélyéből vérzek.

Vörös patak borítja
a földet nyomdokomban,
kezem kezed szorítja,
minden gondolatomban.

Lángoló hóvihar,
parázsba hűl ...

Elballagok barátaim, ne sírjatok;
Majd a középsuliba, írjatok

Itt hagylak a búcsúzás ünnepén;
Mindig azt néztem, mikor következem én

Mindig azt néztem, hogy kik elmennek;
Az megy tovább az útján az életnek

Ők tovább tanulnak és lehet belőlük rendőr vagy tűzoltó;
Vagy bármi, amit csak ellehet képzelni, talán lehet még ...

Miért pocsékolom az áramot,
Nem kell annyi nekem;
Miért pocsékolom az áramot,
Nem így tartja kedvem

Miért pocsékolom a drága vizet,
Míg tudom Afrikában, szomjaznak;
Miért pocsékolom ezt a színtelen,
De még se édes löttyöt magamnak

Miért pocsékolom a szeretetemet,
Olyanokra kiket nem kedvelek;
Ez nem a családom mert őket ...