Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem felnyílik, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély sebekkel van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Egy lányhoz
Sinkó Sebastian

Újra tudtam levélben,
Veled beszélni;
Újra tudtam éjszaka,
Rólad álmodni

Mióta nem beszéltünk,
Magányos voltam;
Nem volt a családomon kívül,
Kinek mindent elmondtam

Újra örültem, hogy,
Láttalak fényképen;
És milyen messze vagy,
Azt látom térképen

Úgy örülnék, ha ...

Függöny mögül
holdsugár kúszik
hátamon, s
vetül ágyamon
árnyékom képe
a párnán, mint
annyiszor, mikor
álmodom
veled, vagy
nélküled, nem
tudom már
azt sem,hogy
ébren vagyok- e
mert hasztalan
keresem értelmét
a lélegzetnek
ha meghalnék mivel
lenne kevesebb
a világ, hisz te meg én
csak ...

Félve intek utánad,
mielőtt innen elmentél.
Félve intettem utánad,
bár biztattál,nevettél.

S reményt lopva szívembe,
boldogan vártam a délutánt.
Még akkor is reméltem,
talán megbocsájt.

Elmondtam neki délután,
hogy szégyellem magam.
De szívében légbe szállt a szavam.

S lám hiába minden szóért,
mely tőle ...

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni ...

Ne várj szavakat tőlem,
neked a szívem beszél.
Jobb most hallgatni érzem,
hisz előtted a múlt megírt levél.

Beszél veled a papír,
a leírt betű a lapon.
Szívem a szavakban sír,
eltűnődve kedves arcodon.

Szavak nélkül írom a levelem,
a szívem benne van.
Könny önti el a szemem,
de nevetek mégis oly boldogan.

ne ...